Som Lajos édesanyjának drámai vallomása: "Még megpusziltam a halott fiamat!"

2018.06.28. Rivalda

Som Lajos édesanyjának drámai vallomása: "Még megpusziltam a halott fiamat!"

88 éves Som Lajos édesanyja. Az idős asszony természetesen a mai napig gyászolja a 8 hónappal ezelőtt elhunyt gyermekét, és bár a lelki- és testi fájdalmai nem enyhülnek, öröm is van az életében. Ezt többek között egyetlen unokájának, Nikinek és volt menyének, Karda Beának köszönheti. Margit néni a születésnapja alkalmából exkluzív interjút adott az AcNews-nak.

cba bejegyzeseknél(200x300)

- Hogyan tölti a mindennapjait?
- Gyakran jobb lenne nem is gondolni rá, de ez képtelenség. Hiába volt Lalikám régóta nagyon beteg, de az utolsó tüdőgyulladása hirtelen jött. Hogy mit érzek? Tudom, hogy ez sokakat érdekel, de mi mást is érezhetnék, mint egy mérhetetlen bánatot? Egy gyermeket elveszíteni hatalmas tragédia. Lali tip-top gyerek volt, és ezt a tulajdonságát felnőttként is megőrizte. Egyszer csak jött az első betegsége, amit aztán továbbiak követtek. Az utolsó héten már tudtuk, hogy mi lesz, mert az orvosok megmondták, hogy nem tudnak rajta segíteni.
- El tudtak egymástól búcsúzni?
- Igen. Bent voltam nála a kórházban az unokámmal. Lalit akkor már gépeken tartották. Észrevett engem, és annyit mondott: „Anyám!”. Ez volt az utolsó szava. Amikor másnap bementem hozzá, már nem élt, de még az ágyán hagyták. Megsimogattam, megpuszilgattam, aztán elvitték.
- Szokott még beszélni hozzá?
- Én Erdélyből származom és unitárius vagyok, míg a két gyermekem a férjem családja révén református lett. A „Mindenható Szentegyben” hiszek. Rendszeresen gondolok a fiamra, és akkor is eszembe jut, amikor a mai napig minden héten megjátszom a lottószámait. Még az életében is én jártam helyette a lottózóba, és a szívem azt diktálja, hogy ezt a szokást a halála után is folytatnom kell. Már volt is kettesem meg hármasom, a legnagyobb nyereményem 1600 forint volt. Gyakran elkövetem azt a hibát, hogy az interneten megnézem a nyilatkozatait, a dalait. Olyankor rám tör a bánat, mégis jó, hogy hallom a hangját.
- Kik vannak ön mellett a mindennapokban?
- Az unokám és a volt menyem, Bea. Rajtuk kívül senkim sincs. Ők köszöntöttek fel a születésnapomon is. Hoztak egy tortát. Persze élnek rokonaim, de külföldön. Lalinak is sokáig én voltam főleg a támasza. A 24 ezer forintos nyugdíja nem volt elég semmire, és hiába kérte a zenészszakszervezetet, nem tudták elintézni, hogy ezt az összeget növeljék. Kitől mástól kapott volna pénzt, mint tőlem? Most önuralomban élem az életemet a saját otthonomban. Egyszer megkérdeztem Nikicitől, hogy mennyit kellene fizetnem, hogy otthonba kerüljek, de azt mondta, hogy nem vagyok még oda való. Igazából én sem akarok bemenni. Úgy ahogy takarítok, és néha főzök is, persze nem úgy, mint egykor. 18 betegségem van. 37 éves koromban kirepültem a kocsiból Paksnál, a baleset után pedig egymást követték a bajok. Két éve a szememet is megoperálták. Ezen nincs mit szépíteni, elkopott a szervezetem. Szellemileg azonban friss vagyok. Még szeretnék is élni, mert az unokám is ragaszkodik hozzám. Szeretném megérni, hogy talál magának egy olyan társat, akit megérdemel. Mi neveltük őt a lányommal, amikor Bea Németországban dolgozott. Persze az apja is sokat törődött vele.

- Lajos utolsó feleségével tartja a kapcsolatot?
- Régóta nem. Hangsúlyozni szeretném, hogy senkire sem haragszom. Feltételezem, hogy ő sem olyan életre vágyott, mint amilyen jutott neki. Én soha nem szóltam bele a fiam magánéletébe. Mint ahogy másba sem. A fiam az utolsó éveiben arra készült, hogy létrehoz egy új zenekart Storm néven, de ebből nem lett semmi. Szorgalmasan írta is a dalokat. Hogy mi lesz azok sorsa, abba nem folyok bele. Nincsen már rá erőm. Feltételezem, hogy a kéziratok Erzsinél vannak. Nekem Bea, Lajos első felesége az igazi menyem. Akkora szerelem volt az övék, hogy annak ellenére sem fújták le az esküvőt, hogy a férjem pont akkoriban hagyott itt bennünket. ’s71 óta ismerjük egymást és azóta tartjuk a kapcsolatot. Sokat köszönhetek neki, mert mindig számíthattunk egymásra. Akkor is, amikor a lányom, Lajos testvére kilenc évvel ezelőtt rákban meghalt. Még élhettek volna mindketten. Nagyon elszomorít, hogy Lalit a felesége nem a szerettei közelében temette el. A férjem és Margitkám egymás mellet nyugszik, de a fiam máshol. Nem is megyek fel hozzá a temetése óta, mert az ellenkezik az elveimmel. A búcsúztatón még ott voltam. Rá is írtam a koszorúra, hogy „Drága fiam, örökre veled vagyok”.
- Lajos a hanghordozóknak hála sokáig a köztudatban marad.
- Lalinak a zenélésen kívül volt egy másik gyönyörű szakmája is: aranyművesnek tanult. ’69-ben azonban már zenésznek készült. Először nem örültünk ennek a férjemmel, de a kezdetektől támogattuk. Tudtuk, hogy Pókáéktól kezdve Deák Bill Gyuláig csóringerek voltak a zenészek. Még hangfalra sem futotta nekik, ezért persze, hogy féltettük a fiunkat. Aztán jöttek a sikerek és megnyugodtunk. Rengeteget dolgozott, de ennek meg is lett az eredménye.

További cikkek

cba bejegyzeseknél(200x300)
vágta bejegyzeseknel(200x300)
hbs(400x300)
b3 bejegyzeseknél(200x300)