A 100 éves Henry Kissingert az amerikai Connecticut államban lévő otthonában érte a halál. Ezt tanácsadó cége, a Kissinger Associates Inc. jelentette be.
Kissinger 89 éves feleségét, Nancy Maginnes Kissingert, első házasságából származó két gyermekét, valamint öt unokáját hagyta hátra. Zártkörű családi szertartás keretében helyezik örök nyugalomra. New Yorkban egy későbbi időpontban gyászszertartást tartanak.
A Nobel-békedíjas amerikai politikus szakterülete a titkos diplomácia volt. A 20. század egyik legnagyobb diplomatájának tartják. Egyik legnagyobb sikere az USA és Kína közötti közeledés volt az 1970-es évek elején. Kissinger karrierjének azonban voltak árnyoldalai is. A kritikusok azzal vádolták, hogy gátlástalan és hatalommániás.
Egyetlen német emigráns sem jutott olyan messzire az amerikai politikában, mint Kissinger. Heinz Alfred Kissinger 1923. május 27-én született Fürthben egy zsidó tanárcsaládban. A náci üldöztetés elől 1938-ban Kissingerék az Egyesült Államokba menekültek. 1943-ban honosították új hazájában. A második világháború alatt amerikai katonaként tért vissza Németországba, és többek között segített a náci csatlósok felkutatásában.
Az amerikai hadseregben eltöltött idejét fényes tudományos karrier követte a Harvard Egyetemen. A politológus a védelmi stratégiáról és a nukleáris fegyverekről szóló elemzéseivel hívta fel magára a figyelmet, és az amerikai kormánynak kezdett tanácsokat adni.
Amikor 1969-ben a republikánus Richard Nixon elnökként beköltözött a Fehér Házba, Kissingert nemzetbiztonsági tanácsadójává, majd 1973-ban külügyminiszterré nevezte ki. Kissinger az igazi politikus megtestesítője lett. A befolyás megőrzése és a globális erőviszonyok kiegyenlítése vezérelte. Munkája sok csodálót, de sok elkeseredett ellenfelet is szerzett neki.
Kissinger szorgalmazta a kapcsolatok enyhítését a fő rivális Szovjetunióval, és jelentős szerepet játszott a SALT I fegyverzetellenőrzési szerződés 1972-es létrehozásában. Óvatos közeledést kezdeményezett a kommunista vezetésű Kínával is. Kissinger a közel-keleti konfliktusban folytatott „ingadozó diplomáciájáról” is híres, amelyben számos alkalommal közvetített.
1973-ban Le Duc Tho észak-vietnami főtárgyalóval együtt kapta meg a Nobel-békedíjat a vietnami háborúban elért tűzszüneti megállapodásért. Ez azonban a díj történetének egyik legvitatottabb döntése: Tho visszautasította a kitüntetést, mert a háború a megállapodás ellenére folytatódott. Maga Kissinger is vissza akarta adni a díjat.
Kissingert élesen bírálták az Egyesült Államoknak az 1973-as chilei Pinochet-puccsban való bűnrészessége miatt. Figyelmen kívül hagyta a Pakisztán által az 1971-es bangladesi háború során elkövetett mészárlásokat, és jóváhagyta Indonézia véres invázióját Kelet-Timor ellen 1975-ben.
„Időnként szinte fájdalmasan erkölcstelennek tűnt” – írja életrajzírója, Isaacson. A kritikusok Kissingert még háborús bűnösnek is bélyegezték.
Amikor Ford elvesztette az 1976-os elnökválasztást a demokrata Jimmy Carterrel szemben, Kissinger miniszteri karrierje véget ért. A jellegzetes, csikorgó basszus hangú stratéga azonban a következő évtizedekben is keresett és befolyásos tanácsadó maradt Washingtonban.
Az ukrajnai háborút is kommentálta – és nemrég a Die Zeitnak adott interjújában azt mondta, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök „nem mindenért felelős”. Mint mondta, ő már 2014-ben „komoly kétségeit fejezte ki azzal a tervvel kapcsolatban, hogy Ukrajnát meghívják a NATO-ba… Ez indította el az események sorozatát, amely a háborúban csúcsosodott ki”. Most azonban jobb lenne, ha a Nyugat „felvenné Ukrajnát a Nato tagjai közé” – tette hozzá a diplomácia legendája. Egy olyan tanács, amelyet nagyon szívesen fogadnának, különösen Kijevben.
