A rengés epicentruma a japán Noda városától mintegy 55 kilométerre keletre, a Csendes-óceán alatt volt, körülbelül 40 kilométeres mélységben. A földmozgást a Japan Meteorological Agency 6,0 magnitúdójúnak, míg az United States Geological Survey 5,9-es erősségűnek mérte.
A rengést több százezer ember érezte Japán északkeleti részén, elsősorban Iwate prefektúrában. Az előzetes jelentések szerint közel 850 ezer ember tapasztalt enyhe földmozgást, míg több mint hárommillióan gyenge rengést érzékelhettek. A hatóságok ugyanakkor hangsúlyozták, hogy a rengés nem jelentett cunamiveszélyt, ezért figyelmeztetést sem adtak ki.
A japán és amerikai szakértők gyors helyszíni értékelése alapján a földrengés várhatóan nem okozott jelentős károkat. Az USGS úgynevezett „zöld” riasztást adott ki, amely arra utal, hogy alacsony a súlyos károk és az emberi áldozatok valószínűsége. Ennek oka, hogy Japán ezen térségében az épületek többsége szigorú földrengésbiztonsági előírások szerint épült, így jól ellenállnak a hasonló erősségű földmozgásoknak.
A rengés a Japán-árok közelében következett be, amely a világ egyik legaktívabb szeizmikus övezete. Itt a Csendes-óceáni-kőzetlemez folyamatosan bukik a szárazföldi lemezek alá, ami rendszeresen idéz elő kisebb-nagyobb földrengéseket. A térség korábban is adott otthont pusztító rengéseknek, köztük a 2011-es, 9-es magnitúdójú tóhokui földrengésnek és az azt követő cunaminak.
