Oszvald Marikának nem kell a szomszédba mennie, ha egy kis játékosságról van szó. A színésznő rajong unokájáért, ha kell Mikulás jelmezt is ölt, hogy mosolyt csaljon az arcára, így attól sem riadt vissza, hogy az ablakon másszon be.
Gyermekkorában a december felejthetetlen élményeket tartogatott Marika számára. Szülei mindent megtettek, hogy varázslatos legyen az ünnep, ő most ugyanezt a csodát szeretné megteremteni unokájának.
„Ez az év nagyon különleges az életemben, mert megszületett Vince unokám. Azt terveztem, hogy barátságos Télapó néninek öltözöm a kedvéért, imádom a humort és a játékosságot, így ez könnyedén belefér. Apukám mesélte, hogy ő is beöltözött gyerekkoromban Mikulásnak, és én nagyon rácsodálkoztam, amikor belépett a szobába. Aztán rögtön észbe kaptam és mondtam neki, hogy Mikulás bácsi, én jó voltam!” – emlékezett vissza Marika, aki igyekszik minden pillanatot megélni.
„Nagyon szeretek vele lenni, dajkálni őt, viszont már egyre súlyosabb. A vállamban van egy kis rotátorköpeny probléma, emiatt és a korábbi ízületi bajaim miatt elkezdtem egy gyógynövényes regenerálókúrát, ami nagyban elmulasztotta a fájdalmamat. Csupa olyan gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító van benne, amit már időszámításunk előtt is használtak, egyiptomi és kínai receptúrákban. A fűzfakérget a reuma ellen, az indiai tömjénfát a gyulladás kezelésére, a violát az ízületi bajokra. Jól érzem magam a bőrömben, így tényleg minden mókában benne tudok újra lenni, akár az ablakon is bemászom Mikulásjelmezben is. Visszakaptam a mozgásom és a szabadságom, ami nem csak a munkámhoz, de a boldogságomhoz is kell. A játékosság nem áll távol tőlem, még 70 éves koromra is megmaradtam gyereknek egy bizonyos fokig. Koncentrálok is rá, hogy ez ne vesszen el, hiszen akárhány éves az ember, játszani mindig jó” – mesélte nevetve a színésznő.
Oszvald Marika nagyon szereti az év végi ünnepeket, úgy gondolja ez azért lehet, mert a szülei gyermekkorában ebben az időszakban igazi csodavilágot varázsoltak számára.
„Annak idején az én gyerekkoromban kitisztítottuk a cipőnket, de olyan tisztára, hogy a Mikulás bácsi nehogy megszóljon. Ötödikén este kitettük, hatodikán benne volt az ajándék. Nem volt nagy dolog, de annak a varázslata, ahogy belekerült, mindent jelentett. Most az unokámnak is megpróbáljuk nagyon széppé tenni az ünnepet. Olyan közeget szeretnénk teremteni neki, ami megmosolyogtatja, mert az minden bajt, fájdalmat feledtet” – mondta az életvidám szubrett.
