Azt már régóta tudjuk, hogy a kánikula megterheli a szívet és a veséket, miközben lelassítja a kognitív képességeket. Azonban Heidi Ledford, egy friss tanulmány szerzője, most arra hívta fel a figyelmet, hogy a szélsőséges hőmérsékletingadozásoknak olyan hatásai is lehetnek, amik kezdetben láthatatlanok. „A fizikai következmények nem jelentkeznek azonnal látható egészségügyi következményekkel is. Azonban hatással lehetnek a testünkre sejt- és molekuláris szinten. Ez a biológiai hanyatlás később akár rokkantsággá is alakulhat” – fűzte hozzá az Amerikai Gerontológiai Társaság tanulmányának másik szerzője, Eun Young Choi gerontológus.
A tudósok viszonyítási alapként egy úgynevezett epigenetikus órát használtak. Ez az emberek DNS-ében bekövetkezett kémiai változások egész gyűjteménye, amelyek az életkor előrehaladtával összeadódnak. Konkrétan metilációról van szó, vagyis a megilcsoportoknak a genom bizonyos részeihez való kapcsolatáról. „A DNS-metiláció mintázata, egy sajátos epigenetikai jegy, ami megváltozik az öregedő sejtekben. Az epigenetikus óra segítségével határozható meg az ember biológiai életkora” – idézte a Krone a Max Planck Öregedésbiológiai Intézet definícióját.
Az amerikai tudósok most pedig körülbelül 3800 56 évnél idősebb embert vizsgáltak meg ezalapján.
Kiderült: „A melegben töltött napok számának 10 százalékos növekedése 0,12 évvel növelte a résztvevők molekuláris életkorát. A molekuláris markerek egy másik csoportjának elemzése kimutatta, hogy a forró területeken élők 0,6 százalékkal gyorsabban öregedtek. A napok vagy hónapok közötti rövidebb hőhatás azonban nem korrelált e markerek különbségeivel” – írta a Nature szerzője, Heide Ledford.
Ez azért is figyelemreméltő, mert most először használtak fel biológiai markereket egy ilyen vizsgálathoz ahelyett, hogy halálsejteket vagy betegségeket kötnének az éghajlati változáshoz.
