Míg kívülről gyakran csillognak-villognak a járművek, belül olyan titkos baktériumparadicsomok bújnak meg, amelyekről egykori buszsofőrök szerint jobb, ha tudunk. Mert nem minden ragyog, ami fényesre van törölve.
1. A szövetes ülések: por, haj és ki tudja, még…
Első ránézésre tiszták, de ha valaha rácsaptál egy ülésre, és láttad felszállni a porfelhőt – nos, az nem csak levegő. A buszülések mélyén hajszálak, morzsák, italfoltok, sőt több éves kosztörténelem lapulhat. Mivel ezek a felületek ritkán kapnak alapos tisztítást, inkább csak felületesen kefélik vagy porszívózzák, így amit nem látsz, attól még nagyon is ott van.
2. Megállásjelző gombok: mindenki nyomja, senki sem tisztítja
A kis gombok, amikre szinte reflexből nyúlunk, valójában a busz egyik legszennyezettebb pontjai. Napi több száz kéz – köztük frissen evők, tüsszentők, orrot fújók – érinti meg őket, mégsem részesülnek kiemelt takarításban. Ha lehet, használj kézfertőtlenítőt, miután megnyomtad.
3. Korlátok és kapaszkodók: fertőtlenítettnek tűnnek, de csak tűnnek
Fényesek, csillognak – de ez ne tévesszen meg! A korlátokon és kapaszkodókon is ezrek hagyják ott a kéznyomaikat nap mint nap, sokszor közvetlenül köhögés vagy tüsszentés után. Influenza-időszakban különösen kockázatosak. Ha lehet, kapaszkodj kabátujjal vagy viselj kesztyűt.
4. A hátsó sor: a busz sötét zónája
A hátsó sor nemcsak a kamaszok kedvence, hanem a koszt is itt gyűlik a leginkább. Elszórt csomagolópapírok, kiömlött italok, sőt néha ennél is durvább dolgok várhatnak ott. Mivel ez a rész kevésbé van szem előtt, sokszor kimarad a takarításból is. Ha nem muszáj, ne ide ülj.
5. Ablakpárkányok: a penészes piknikasztal
Egy kis nasit tenni az ablak mellé? Rossz ötlet. A párkányok redőzött, nehezen tisztítható részeiben por, morzsa, penész és a lecsapódó pára alkotta mikroklíma uralkodik. Bár sokan nekidőlnek vagy pakolnak ide, ezek a felületek szinte sosem kapnak valódi fertőtlenítést.
