A Vasmacska Halsütödébe betérve olyan érzésünk támad, mintha valódi időutazásra váltottunk volna jegyet. A vasúti híd népszigeti lejárójának közelében hamisíthatatlan sülthal-illat terjeng, a kockás viaszosvászon terítők és a kékre mázolt székek pedig egyenesen visszarepítenek bennünket a kilencvenes évek Budapestjére. Nyugdíjasok trécselnek néhány korsó jéghideg sör társaságában, a tikkasztó, hétköznapi délutánnak pedig nyoma sincs. Itt mintha lelassult volna az idő – méghozzá a lehető legjobb értelemben.
Üdítőt és hekket rendelünk, néhány perc múlva pedig nevünket kiáltja a pultos: elkészült! A hal ropogós bundája finoman omlik szánkban, húsa pedig, akárcsak a vaj. Kísérőnek kovászos uborkát és puha, emberes méretű kenyérszeleteket kapunk, a következő pillanatban pedig azt vesszük észre: megállt körülöttünk a világ. De vajon mitől ilyen különleges ez az eldugott kis hely távol a belváros nyüzsgő forgatagától? Ennek járt most utána lapunk, az AcNews.
„2000 májusában nyitottunk. Az idei nyár már a huszonötödik” – kezdi Sárközi Magdolna, a Vasmacska Halsütöde tulajdonosa. Szavaiból kiderül, élete egyik legmerészebb álmát váltotta valóra, amikor kibérelte, majd pedig megvette az akkoriban teljesen elhagyatott parcellát és családjával közösen elhozta a balatoni hangulatot a Duna-partra.
„Gyönyörű idők voltak, minden nap telt házzal és hangulatos élőzenével. Nyitás után nem sokkal, déli tizenkettőkor már egy szabad asztalunk sem volt, annyian jöttek. Hosszú időn keresztül járt hozzánk egy agglegényekből összeverődött törzsközönség, de ők már lekoptak. Mindannyian megnősültek” – meséli Magdolna nosztalgiázva, majd így folytatja: „Bár az élőzene jó ideje megszűnt, mert a környéken lakók sokat panaszkodtak miatta, mi nem elégedetlenkedhetünk. Május elejétől október végéig telt házzal üzemelünk, a társaság pedig nagyon vegyes. Itt a fiataloktól kezdve a családosokon át egészen a nyugdíjasokig minden korosztály megtalálható. Jócskán akadnak visszatérő vendégek is.”
Amikor pedig arról faggattuk Magdolnát, mi a titka, mosolyogva válaszolta: „Az elmúlt huszonöt évben minden nap itt voltam, hogy flottul menjenek a dolgok. Alkalmazottakat azóta sem vettünk fel, családon belül megoldjuk, még ha sokszor fárasztó és nehéz is. A titok pedig egyszerű: mindig ugyanaz a finom íz és a kiváló, friss minőség. Legyen szó hekkről, rántott húsról vagy sült kolbászról.”
