Thomas Flora tavaly októberben halt meg. Bár nem akarta, hogy 1989-ben elhunyt anyja sírjába temessék a St. Nikolaus temetőben, mégis ez történt. Fél évvel a férfi halála után annak élettársa is jobblétre szenderült. Annak eldöntésében, hogy van-e még hely számára a családi sírban, lánya a neves innsbrucki Floßmann temetkezési vállalkozás véleményére támaszkodott.
A sírfelnyitás során kiderült, hogy nincs elég mélység egy harmadik koporsó számára, vagyis a felszíntől mért előírt távolság – minimum egy méter – nem lenne tartható. Ezt a problémát csak úgy tudták orvosolni, hogy a június 24-i temetésen a gyászolók távozása után kissé átszabták a koporsót.
„A fedelet egy sírásó és a cégtulajdonos Markus Floßmann fia levette a koporsóról. Floßmann pedig arra kérte a sírásót, hogy tüntesse el a koporsó fedelét, semmisítse meg, majd a többi hulladékkal együtt dobja egy építési konténerbe” – áll a Kronen Zeitung számára eljuttatott levélben.
Ezt követően a sírt egy kotrógéppel befödték és elegyengették, ami azt jelenti, hogy a nyitott koporsóra egyszerűen földet toltak.
„Mondhatni, a halottat úgy temették el, mint az elásott szemetet” – fogalmaz a levélíró.
Az ügy kipattanása után a temetési vállalkozó bűnbánóan azt mondta: csak a családnak akart segíteni.
„Felelős vagyok mindazért, ami történt. Nem akartam megzavarni Thomas Flora nyugalmát” – mondta önigazolásként Floßmann, aki annyit elismert, hogy a lépés „nem szokványos”. Ugyanakkor úgy véli, hogy ezzel nem szegett törvényt.
„Nem tettem semmi rosszat, és nem sértettem meg semmilyen jogszabályt” – hangoztatta a cégvezető.
Ezt viszont kétségbe vonja az informátor, aki beszámolóját több helyi médiumnak is elküldte, és az ügyészséget is be kívánja vonni. Szerinte az újratemetés az egyetlen járható út.
Hogy hogyan tovább? Floßmann kapcsolatba lépett az érintett családdal, de megbeszélésük tartalmáról egyelőre semmit nem tudni. Ő egyébként nemcsak temetkezési vállalkozó, hanem több helyi temető – köztük a St. Nikolaus – igazgatója is, sőt a Tiroli Gazdasági Kamara temetkezési vállalkozók céhének elnöke, továbbá a tartományi krematórium ügyvezetője és társtulajdonosa egy személyben. Vagyis, ha úgy tetszik, saját magát felügyeli.
