Míg más gyerekek játszottak az udvaron és élvezték a gondtalan életet, a svéd Rickard Eriksson már hétévesen a kezébe vette a sorsát. Műanyag palackokat és üvegeket gyűjtött, amiket mások szemétnek tartottak – neki viszont minden egyes darab egy apró lépést jelentett a nagy álma felé, hogy egyszer saját házba költözhessen.
Az útja korántsem volt könnyű. Egyedülálló édesanyja betegsége miatt Rickard és testvére nevelőszülőkhöz került. Gyerekként hirtelen szembesült azzal, mit jelent, ha nincs szerető otthona. Se pénze, se semmije. Ekkor fogadta meg: egyszer csakazértis lesz egy saját háza.
Tizenhárom éven át, szinte megszállottként gyűjtögette a visszaváltható dolgokat. A cél a napi 10 korona volt. Sokan kinevették, mások furcsán néztek rá, ő azonban sosem adta fel.
„Leginkább a korosztályom gúnyolódott rajtam” – idézte fel keserves múltját az SVT Nyheternek.
A rengeteg apró érméből lassan komoly összeg gyűlt össze. Ráadásul míg a kortársai Pokémon-kártyákat cserélgettek, ő ebből is üzletet csinált. Kártyákat vett, és adott el, az így megkeresett pénz pedig először egy perselybe, majd később takarékszámlára került. E két tevékenysége révén annyit tudott félretenni, hogy húszévesen már le tudott tenni 100 ezer svéd korona (kb. 3,3 millió forint) foglalót a vágyott saját lakásra, pontosabban házra.
A ház 1940-ben épült, és az 1970-es évek óta nem újították fel. Ez most rá vár, de nem fél attól, hogy ez kifogna rajta. Hiszen egyszer már bebizonyította, hogy a szorgalom és a kitartás a legnagyobb ütőkártya.
