Bolyongok a lipcsei vásárváros hetvenezer négyzetméteres világában. Zúg a villanyfúró, fűrészpor száll a barkácsasztalok felől, ragasztó szaga keveredik a festék illatával. Mégsem gyerekzsivajtól hangos a csarnok, hanem hobbiőrültek szenvedélyes hangjától. Akármennyi játék van is felhalmozva, ez a vásár a felnőtt gyűjtők paradicsoma.
A Hobbymesse minden évben Lipcse legnagyobb őszi rendezvénye: három pavilonban több mint négyszáz kiállító mutatja be, mi mindennel lehet játszani, szerelni, gyűjteni vagy épp megépíteni. A terepasztalok fölött drónok cikáznak, a hajómodellek apró kikötőkben ringanak, a kézműves standokon gyöngyök és karikák keverednek. De a legnagyobb tömeg a középső csarnok felé áramlik, ahol kisautók és villanyvasutak érik egymást a legapróbb 1:120-astól az igazán méretes 1:8-as léptékig.
Ebből a miniatűr világból valósággal kimagaslik a vásár – szó szerint – legnagyobb sztárja: egy igazi jármű, amely nem más, mint egy magyar gyártmány. Az Ikarus 263-ason a lipcsei közlekedési vállalat veteránfelújítói több mint két éven át dolgoztak, hogy visszaadják eredeti fényét – ahogy 1985-ben kigördült a mátyásföldi gyárból. Az autóbusz egészen 2001-ig szolgált Szászország legnagyobb városában, majd évtizedekre félreállították. Azután jött néhány megszállott, akik nem akarták, hogy gyermekkoruk kedvence végleg eltűnjön.
„A kaszni tele volt rozsdával, a padló elkorhadt, a motor olajat köpött. De a szerkezet bírta, nem véletlenül volt a legnépszerűbb busz az NDK-ban”
– mondja el az AC News-nak Heinrich Schwamborn, miközben megsimogatja az eredeti sárgára fényezett karosszériát.
Felidézi, hogy előzőleg teljesen szétszedték: újrapadlózták, a tetőt kiglettelték, átfestették, minden polírozott krómcsík visszakerült rá. A kárpitokat a régi minták szerint varrták meg, a kerékagyakat, kipufogódobokat újakra cserélték. A végeredmény lenyűgöző: a tágas utastérben ott a jellegzetes műbőr illat, az alumínium kapaszkodók megint csillognak. A motor pedig ismét azt a mély, öblös hangot adja, amit annyian ismertek a keleti blokk városaiban. Most, a vásár kellős közepén ez az Ikarus nemcsak egy korabeli jármű, hanem valóságos időkapszula – mintegy emlékművet állít a nyolcvanas évek Kelet-Európájának.
A magyar jelenlét azonban nemcsak életnagyságban volt érzékelhető. A vasútmodellezők standjain egymás mellett sorakoztak MÁV és GYSEV festésű mozdonyok és személykocsik – olyan nagy nyugati gyártóktól, mint az ACME vagy a Roco. A miniatűr világban is akadnak magyar hőseink. A WUMM Modell csapata hazánkban készíti aprólékosan kidolgozott busz- és villamosmakettjeit, de nem csupán Ikarusokat, hanem a német városokban jelenleg futó típusokat is.
És még a digitális fronton is akadt magyar újdonság. A Colligors nevű, Budapesten fejlesztett alkalmazás itt mutatkozott be a nemzetközi közönségnek. Az „interaktív katalógus” célja világméretű közösségépítés a gyűjtők között, hogy össze tudják hasonlítani a modelleiket, és láthassák, mi hiányzik még a kollekciójukból.
„A Matchboxokkal indultunk, de terveink szerint folyamatosan töltjük fel a többi modellgyártó termékeit is”
– ígéri Szabó Marci, az egyik fejlesztő, aki Lipcsében népszerűsíti a magyar újdonságot.
Ahogy a nap végén kilépek a pavilonból, még visszanézek az Ikarusra. A reflektorok alatt csillog a fényezése. Az utastér üres, de valahogy mégis benne van az a több tízezer ember, aki valaha felszállt rá Lipcsében. A makettek, a minifigurák mind csak másolatok. Ez viszont az eredeti, amely az apró modellvilág közepén emlékeztet rá, honnan indult sokunk hobbiszenvedélye: egy buszmegállóból, ahol valaha egy másik Ikarus állt meg pontosan ugyanígy.
