Shyam Babu nem akart hinni a szemének, amikor a sárból kikandikáló apró kart meglátta.
Először azt hitte, egy eldobott baba – de amikor a kis kar mozdult, Babu rájött, hogy egy igazi gyermeket talált.
„Közelebb mentem, és láttam, hogy a gyermek ujjai mozognak. Még közelebb mentem, és éreztem a szívverését” – emlékezett vissza Babu a CNN-nek. A férfi, aki a folyó partján talált rá, azonnal riasztotta a falubelieket. Hamarosan tömeg gyűlt össze, és egy rendőr kezdte el kiásni a földet. Egy alig kéthetes újszülött kislány feküdt egy méter mélyen, törülközőbe csavarva, sárral borítva.
„Rájöttem, hogy a gyermek él… Valaki élve eltemette a babát” – mondta Babu.
Angyal a halál árnyékából
A kislányt a Shahjahanpur Orvostudományi Egyetemre szállították. Az orvosok súlyos fertőzéseket, légzési nehézségeket és szepszist diagnosztizáltak.
„Amikor megérkezett, az életéért küzdött. Arcát az oxigénhiány kékre festette, testhőmérséklete veszélyesen alacsony volt, vérnyomása pedig nem volt mérhető”
– idézte fel Dr. Rajesh Kumar gyermekorvos.
A személyzet napokon át mellette maradt, mintha a saját gyermekük lenne. Végül nevet is kapott: Pari, ami hindiül angyalt jelent.
Vajon neme vagy összenőt ujjai miatt ítélték halálra?
A rendőrség három lehetséges indítékot vizsgál:
- A szülők talán azt hitték, hogy a baba halott, és eltemették
- Lehet, hogy a kislányt fogyatékossága miatt (összenőtt ujjai) dobták el
- De a legvalószínűbb: neme miatt ítélték halálra
„Soha nem láttam még fiút, csak lányt ilyen helyzetben… egyedül elhagyva”
– mondta Dr. Kumar.
Indiában sok vidéki közösségben a lánygyermek születése szégyen és teher.
„Ha kiderül, hogy fiú, akkor nincs gond. Ha lány, akkor elvetetik” – mondta Sapna Singh, egy 28 éves falubeli nő.
Shahjahanpurban 1000 férfire csak 872 nő jut – jóval kevesebb, mint az országos átlag. „Nyomás nehezedik a nőkre, hogy fiút szüljenek. Nem akarnak lányokat, ezért a nők templomokba járnak és rituálékat végeznek, hogy fiút szüljenek” – mesélte Nanhe Singh, 60 éves helyi lakos.
A fiúk tovább viszik a család nevét, öröklik a földet, és végzik a szülők temetési szertartásait. A lányokat viszont gyakran értéktelennek tekintik – sokszor szó szerint is.
Halálra ítélték, mielőtt elkezdhette volna az életét
Pari ma már túl van az életveszélyen, de a története sokat elmond a világ legnépesebb országáról, ahol még mindig tabu téma a nemi egyenlőség.
Shyam Babu, aki megtalálta, továbbra sem tudja magát túltenni a történteken. „Nem volt bátorságom magam vinni el a gyermeket. Attól tartottam, hogy az emberek meglátnak, rosszat gondolnak rólam, és engem hibáztatnak”
– mondta.
Pari viszont most már biztonságban van. Egy orvosi csapat és egy egész közösség gondoskodik róla. És miközben a szíve egyre erősebben ver, India egyik legsötétebb valóságát is leleplezi: lánynak születni bűn.
