Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nemrégiben bejelentette: „kontrollált fegyverkivitelt” engedélyezhet. Ez azt jelenti, hogy Ukrajna eladhat külföldre olyan katonai eszközöket, amelyekből többlet van a fronton szükségeshez képest. A hír villámgyorsan kettészakította a hadiipart és a társadalmat: egyik oldalról busás bevételekről álmodoznak, másfelől viszont sokakban dühöt és félelmet kelt, hogy háborús körülmények között eladják a hadikapacitásokat.
A javasolt „készletfelszabadítás” nem játék: az ukránok elsősorban tengeri harci és megfigyelődrónokat, elfogó és felderítőgépeket, valamint elektronikai hadviselésre és jelzésfelderítésre alkalmas rendszereket kínálnának külföldi vevőknek. Az Oeconomus elemzője az InfoRádióban vázolta a realitást: az ukrán fegyvergyárak ma a kapacitásuk mindössze 55 százalékát használják ki, miközben a reális gyártási lehetőség 30–35 milliárd dollárra tehető. A kijevi költségvetésből ugyanakkor csak 10 milliárd dollárt tudnak fordítani a védelmi iparra: ez a rés nyitja meg a piacot és a vitát.
A fő veszélyt a szakértő szerint az jelenti, hogy a külföldi megrendelések csábítása elvonhatja a gyártókat az ukrán hadsereg ellátásától.
„Háborús helyzetben az ukrán állam nem engedheti meg magának, hogy a külföldieket preferálja a saját hadseregével szemben”
– fogalmazott Olekszij Anton.
A kockázatok azonban ennél is súlyosabbak: ha a piacra kerülő eszközöket megveszik, azok eljuthatnak az oroszokhoz. Ez azért is veszélyes, mert az orosz hadsereg sok esetben még nem ismeri az ukrán technológiát. Ha viszont ezeket az eszközöket piacra dobják, a titkok könnyen a másik fél kezébe kerülnek. Emellett fennáll a veszélye annak is, hogy szervezett bűnözői csoportok vásárolnák fel a pusztító hadfelszerelést.
Zelenszkij döntése éppen ezt próbálja kezelni: megszabni, mi az, ami tényleg fölösleges, mitől szabadulhatnak meg biztonságosan, és hol kell határozottan nemet mondani. A fő kérdés az, hogy a hadiipar pluszkapacitásait hogyan lehet pénzzé tenni anélkül, hogy ezzel meggyengítenék a hadseregüket. A tét nem kicsi: egyrészt fejlesztési lehetőség egy hadra fogható iparágnak, másrészt az a stratégiai kockázat, hogy éppen a szükséges eszközök hiánya miatt kerülnek veszélybe katonák és civilek.
