Mélyre ivódott be a mindennapokba a visszaváltási láz. Már rég nem csak a peremre szorultak vagy a hajléktalanok hajolnak le egy-egy kidobott flakonért: sokaknál – legyen szó kisnyugdíjasról vagy csekély egzisztenciával rendelkező munkavállalóról – rutinná vált az utcai „szkennelés”. Ötven forint mindenkinek ötven forint – írja riportjában az Index.
A REpont rendszernek köszönhetően az italos palackok 90 százaléka visszakerül az automatákba. Egyúttal a környezettudatos visszaváltással elszabadult a pokol Budapest legforgalmasabb csomópontjain.
Vidékről is felutaznak palackozni
A könnyű megélhetés reményében az ország legszegényebb vidékeiről is ezrek utaztak fel Budapestre. Szociológusok szerint egy teljesen új, mintegy ötezer fős réteg jelent meg a fővárosban: ők aluljárókban és parkokban alszanak, és kizárólag a palackozásból tartják fenn magukat.
A II. János Pál pápa téren „dolgozó” 53 éves Árpi szabadúszó vállalkozásként tekint a gyűjtögetésre, ami napi pár ezer forintot hoz neki – pont annyit, amennyi italra és cigire kell. A konkurencia azonban kőkemény: már luxusautókból kiszálló gyűjtők és hatalmas zsákokkal közlekedő külföldi csapatok is letarolják a környéket.
Árpi szerint a legnagyobb baj mégis az aljasság és az erőszak: napi szinten lopják el egymás elől a teli zsákokat, sőt, még a félig megivott sörösdobozokat is lenyúlják. A boltokból kitiltott renitensek fenyegetéssel kényszerítenek másokat, hogy váltsák be helyettük a palackokat. A zsákmány feletti viták egyre gyakrabban fajulnak el, és már a kések is előkerülnek az utcai harcokban.
Megjelentek a nagybani palackozók
Sokan automatikusan a hajléktalansággal azonosítják a zsákokkal járó gyűjtögetőket, a fővárosi szociális ellátókkal folytatott háttérbeszélgetéseink azonban jóval összetettebb képet rajzolnak ki ennél.
„A többség nem azért csinálja, mert hajléktalan. Nagyon sokan kisnyugdíjasok, más okból szegény emberek, illetve vidékről járnak fel, mert otthon nem kapnak munkát, vagy nem keresnek eleget, így ezzel egészítik ki az életüket” – fogalmaz az évtizedek óta a szociális területen dolgozó vezető.
A szakemberek úgy látják, hogy bár a társadalomból komoly ellenérzést váltanak ki a hivatásos palackgyűjtők, ítélkezés helyett azt is érdemes lenne szem előtt tartani, hogy éppen ezek a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek azok, akik derekasan hozzájárulnak az uniós kvóták teljesítéséhez.
Palackmaffia a fővárosi utcákon
Az egyik fővárosi ellátó szakmai vezetője szerint a flakonmizéria legveszélyesebb része az, hogy sérülékeny műfaj lévén itt is hamar megjelent a feketepiac-effektus, és a kétezres években oly sokat emlegetett, ám máig kétségeket keltő kifejezést, nevezetesen a „koldusmaffiát” felváltotta a „palackmaffia”. Ám míg az előbbiből – különösen a készpénzforgalom háttérbe szorulásával – hiányzott az érdemi tőke, utóbbinál az könnyen adja magát, az árrés, mondhatni, garantált.
Ez a jelenség még csak most éledezik, de már vannak látható jelei annak, hogy kialakult az utcán egyfajta hierarchia. Bizonyos területek le vannak osztva, és megjelentek az úgynevezett nagybani palackozók, akik 25-30 forintot fizetnek a gyűjtögetőknek palackonként, majd azokat aztán 50 forintért váltják vissza. Befektetés megduplázva – jelenti ki az Indexnek nyilatkozó forrás.



