1. Amikor a szeretetet ki kell érdemelni
Ötös lett a dolgozat? Miért nem lettél osztályelső? Megnyerted a versenyt? Miért nem döntöttél rekordot?
A gyerek egy idő után azt tanulhatja meg, hogy csak akkor értékes, ha teljesít. A feltételekhez kötött elismerés pedig felnőttkorában is elkísérheti: hiába sikeres, sosem érzi magát elég jónak.
2. Amikor kinevetik vagy semmibe veszik az érzéseit
„Ne hisztizz!” „Ezért igazán nem kell sírni!”
A felnőttnek apróságnak tűnhet egy elveszített játék vagy egy baráti veszekedés. A gyereknek viszont abban a pillanatban az egész világot jelentheti.
Ha az érzéseit rendszeresen elutasítják, később nehezebben beszélhet arról, ami bántja.
3. Amikor mindent megkap, csak figyelmet nem
Tele a hűtő, megvan a születésnapi ajándék, minden nyáron nyaral a család. Látszólag semmi sem hiányzik.
Csakhogy a gyereknek nemcsak tárgyakra, hanem figyelemre is szüksége van. Arra, hogy valaki meghallgassa, amikor fél, csalódott vagy szomorú.
Ahogy a Heute pszichológiai összeállítása is hangsúlyozza, az anyagi gondoskodás nem helyettesíti az érzelmi közelséget.
4. Amikor sosem dönthet önállóan
A szülő választ barátot, iskolát, pályát, később talán még párt is a gyerekének.
Sokszor féltésből teszi. Csakhogy aki nem próbálhatja ki magát, nem hibázhat, és nem tanulhat a saját döntéseiből, felnőttként is bizonytalan lehet.
A túlzott ellenőrzés és a későbbi alacsonyabb élettel való elégedettség között kutatások is találtak összefüggést.
5. Amikor a szülő soha nem kér bocsánatot
Talán ez a legegyszerűbben helyrehozható hiba – mégis sok családban ez a legnehezebb.
Egy igazságtalan büntetés, egy megalázó megjegyzés vagy egy dühös kirohanás után néha elég lenne ennyi: „Ne haragudj, tévedtem.”
A bocsánatkérés nem rombolja a szülő tekintélyét. Ellenkezőleg: megmutatja, hogy a felnőttek is felelősséget vállalnak a hibáikért.
A jó szülő nem attól jó, hogy soha nem hibázik. Hanem attól is, hogy észreveszi, ha fájdalmat okozott, és képes helyrehozni, amit lehet.
Egy-egy rossz mondat önmagában természetesen nem pecsételi meg a gyerek jövőjét. Sokkal inkább az számít, hogy a bántó helyzetek rendszeresen ismétlődnek-e, és jut-e hely a családban a megértésnek, a változásnak és a megbocsátásna






