A legendás énekes mostanra gyászolta meg szeretett nejét, minden idejét az unokájával tölti, gőzerővel dolgozik és megkapta a harmadik oltását is.
– Milyen érzés, hogy a több mint egy év után idén nyáron újra tudott koncertezni?
– Egyértelműen csak annyit tudok mondani, amit a többi kollégám is mond, hogy mi egy nagy család vagyunk. A csapat magja hat emberből áll, ugye Lerch Pisti kiesett, mert nagyon beteg. Tavaly március 15-re csináltunk egy lemezt, ami júliusban jelent meg. Az őrület, vagyis a járvány elején elfoglaltak voltunk, de utána jött egy csendesebb időszak.
– Most viszont újra dübörög a buli, sőt egy igazi nagy dobásra készül ősszel!
– November 6-án Tátrai-Charlie koncert lesz az Arénában, ami korábban nem volt és már nagyon várjuk. Ezt halasztottuk már a vírus miatt, mivel nem tudtuk, mi lesz. A Covid miatt körülbelül 50 bulit kellett halasztanunk tavaly, de idén nagy örömmel vártak minket a nyáron Siófokon, Balatonaligán, most meg Martonvásárra megyünk 11-én szombaton.
– Milyen emlékek kötik Martonvásárra?
– Még fénykoromban játszottam utoljára ott Cserháti Zsuzsival a kilencvenes évek közepén, akkor csináltuk meg a bandával Zsuzsika lemezét.
– Még mindig fénykorát éli, amit kevés kollégája mondhat el ennyi a pályán töltött évtized után!
– Nagyon boldog vagyok, hogy a közönség háromnegyed része fiatalokból áll. Isten áldásával megérzik, hogy a színpadról mi jön le, jó muzsika és igazi profik. Szükségünk van egymásra, hiszen majdnem negyven éve kitartunk egymás mellett. Amikor kezdtük, sokan azt mondták, hogy kicsit futkározunk a színpadon és aztán vége lesz. Ugyanezt mondták a Rolling Stones-ra is, aztán nézzétek meg!
Fotó:TV2
– Mi hajtja?
-A közönség szeretete. Persze fontos, hogy a családunkat el kell tartani, vannak gyerekek, unokák, aki számítanak ránk. Szerencsére még mindig imádom a hivatásom.
– Kirobbanó formában van! Hogy csinálja?
– Isten áldása van rajtam, mindjárt 74 éves leszek és jól vagyok fizikailag és szellemileg is. Volt egy nehéz periódusom, mikor elment Katikám, a feleségem… rettenetesen nehezen éltem meg. Mostanra szedtem össze magam, az unokám már ötödik osztályos, beszélgetünk, sokat lógunk egyet. Tegnapelőtt kaptam meg a harmadik oltásom, másokat is erre bíztatok. Bízom benne, hogy amíg nem lesz gimis az unokám, addig kitartok és csináljuk a bulit.
– Mikor lenne az a pont, amikor a visszavonulás mellett döntene?
– Amikor elmegy a hangom és már nem tudok megállni a színpadon, akkor belátom, hogy itt a vége és visszavonulok. Úgy látom, ez még szerencsére nagyon messze van.