Haddad Henrik, azaz Ricky, az egykori fiúcsapat, a Picasso Branch énekese volt a 90’s évek végén. Az azóta eltelt időben sem tétlenkedett, beindította szólókarrierjét, született négy gyermeke és aktívan sportol, a Médiaválogatott futballistája.
– Hogy kerültél be a Médiaválogatottba? Mióta vagy a csapat tagja?
– Ha jól emlékszem, akkor 2004 nyarán kaptam meghívást Földesi Janitól egy focimeccsre. Az Árkád tetején volt egy play station-os foci aktivitás. Még Hajdú B. Pisti volt a kommentátor, Ganxsta Zolee is ott volt. Akkor ismerkedtünk meg Janival, és azóta lényegében töretlenül, majdnem minden eseményen ott vagyok, mert nagyon jó barátok lettünk. Ez szinte mindenkire igaz. Azon túl, hogy együtt focizunk, meg a rendezvények alkalmával fellépünk, ezen túl nagyon jó baráti viszony épült ki mindenki között.
– Fociztál korábban, vagy sportoltál valamit?
– Sportolni sportoltam. A foci – azt gondolom, – hogy általában a fiúk életében egy kötelező elem. Én kézilabdáztam egy ideig, judoztam, meg van egy táncos múltam. A tánc volt az, ami leghosszabb ideig tartott. Egyébként a kézilabda edzéseken, meg a judo edzéseken is fociztunk. Nagyon jó mozgás, meg nagyon jó csapatépítő tevékenység. A Médiaválogatottal is hetente egyszer eljárunk edzésre, ott igazából óriási hahotázás, sztorizás, élménybeszámolók vannak. Sokkal inkább a közösségi élmény számomra az, ami nagyon sokat számít.
– Hogyan indultál el az énekesi pályán?
– Egész kisgyerekkoromban már éreztem, amikor különböző zenéket hallgattam, hogy az sok mindenre vigasz, és egy nagyon jó kifejezőeszköz. Később már nem csak hallgattam a zenét, hanem énekelgettem is. Énekesként azt élveztem a legjobban, hogy különböző dalokkal felöltözhetek, és előadhatom azt, amit adott esetben egy zseniális zeneszerző megkomponált, megírt. Így lettem végül is énekes. Dalt sosem írtam, csak előadó vagyok, szöveget szoktam írni. A legutóbbi dalomnak is én írtam, amit Nyári Alizzal adunk elő. Ez egy nagyon-nagyon vidám, életigenlő nóta.
– Említetted Nyári Alizt. Korábban Baby Gabival, és Bee-vel is duetteztél. Hogy esett a választásod Alizra?
– Pont pár napja hallgatták a gyermekeim a Baby Gabis dalt, a Forró tüzet, ami szerintem egy zseniális szerzemény. Amikor A zene gyógyír című szám készült, épp tartottam a stúdióba, és mondtam Kelemen Tamásnak, hogy ebbe a dalba kell egy női ének is. Valahol mélyen Aliz hangját éreztem leginkább odavalónak. Akkor mondta Tomi, hogy hívjuk fel, és kérdezzük meg, hátha. Nem lakik messze a stúdiótól, így rögtön átjött. Fel is énekelte a dalt. Minden annyira sorsszerűen jött össze.
– Mennyire változtatta meg az életedet a pandémia? Hogy látod, vissza lehet térni a vírus előtti élethez?
– Nem tudom, hogy vissza lehet-e térni a régihez. Szerintem mindenkinek az élete teljes mértékben megváltozott. Nekem is, már csak azért is, mert pont a pandémia előtt szálltam ki egy olyan csapatból, aminek elég hosszú ideig voltam a frontembere. Ezt követően kezdetem el összerakni a saját zenekarom, a Ricky Party'n-t. Nagyon hirtelen jött a pandémia, és lelassította ezt a folyamatot. A pandémia az emberi kapcsolatokat is nagyon sok ponton helyére tette az életemben. Aminek nagyon örülök, hogy pont a Médiaválogatott volt az egyik olyan közeg, társaság, akikkel elég szorosan összezártunk ez idő alatt, és ez az egyik dolog, ami meg is erősítette a kapcsolatukat Földesi Janival, illetve az egész csapattal.
– Négy gyermeked van. Mekkorák most?
– Általában meglepetést szoktam okozni a gyerekekkel. Első körben meglepődnek azon, hogy egyáltalán van gyerekem, és mikor kiderül, hogy ráadásul négy is, ezzel végképp sokkolni szoktam az embereket. A legkisebb lányom, Kármen 3 éves, Ármin fiam 5 éves, Ramon fiam 9, és Solange lányom 12.
– Akkor annyira még nem követik a nyomdokaidat. Vagy látsz ilyen jeleket?
– Igen. A nagylányom Solange inkább a táncos vonalat viszi. Fantasztikus koordinációja van, és nagyon látszik, hogy kiteljesedik a táncban, a mozgásban. Mellette zongorázni tanul, Ramon fiam pedig gitározni. Eszeveszett tehetsége van a zenéhez. Kristálytisztán énekel, de ő abban a helyzetben van jelen pillanatban, hogy mivel annyira tehetséges, ehhez párosul egy adag lustaság, mert ő annyira jó, hogy nem kell gyakorolnia. De azért én próbálom neki átadni azt a fajta tapasztalatot, amin én is keresztülmentem. Azzal, hogy az embernek van egy adottsága, nem tett még semmit. A sikerhez az adottság az csak az egyik, és nem a legnagyobb összetevő.
A szorgalom az, amiből a legtöbb kell.
