Bertyák Bence első ránézésre egy átlagos 27 éves fiatalnak tűnik, ám a hobbifotósból kezdő vállalkozóvá avanzsáló fiú születése óta látássérült. Papíron szerint szinte vak, ám Bence azonban megmutatta a világnak, látás nélkül is képes arra, mint bárki más.
Bertyák Bence 99 százalékos látásvesztéssel született, ám ez sosem akadályozta meg abban, hogy teljes értékű életet éljen. Mindig is imádott sportolni, rendszeresen járt focizni, kézilabdázni, és az iskolába való beilleszkedés sem okozott neki nehézséget. Nem tanulta a Braille-írást, helyette édesanyja segítette benne, hogy elsajátítsa a tananyagot. Mivel Bence rajong a természetért, nem volt kérdés, hogy ebben az irányban folytatja tanulmányait is. Az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem földrajz szakán tanult tovább, itt ismerkedett meg közelebbről a fotózással is.
„Apukámnak volt egy fényképezőgépe, amit ki szerettem volna próbálni. Először a szabadban kezdtem el képeket készíteni, majd csináltam pár fotót a családról és a barátaimról is. A fotózásra hamar ráéreztem, ráadásul a visszajelzések alapján úgy tűnt, van is benne tehetségem. Később az egyetemi újságnak is fotóztam, majd egyre több diák keresett fel, hogy készítsek róluk portéfotókat” – avatott be minket a kezdetekbe Bence, aki öt évvel ezelőtt kezdett el hobbiból fotózni, mára pedig saját vállalkozását is beindította. Sokak számára elképzelhetetlen, hogy egy olyan szakma, amihez nélkülözhetetlen a látásunk, hogyan képes Bence helyt állni. A fiatal tehetség azonban nem érzi ennek hátrányát, sőt, éppen ez motiválja a munkája során.
„Szeretném megmutatni a világnak, hogy a helyzetemből adódóan is képes vagyok bármire. Habár papíron vaknak számítok, a fotózás során foltokban ki tudom venni a modell sziluettjét. Amikor portét készítek, akkor az alanyaim számolnak azzal, hogy a fotózás több időt vesz igénybe, és egy bizonyos pózt többször is meg kell örökítsek ahhoz, hogy biztosan jól sikerüljön a kép. Esküvői fotózás során egy fotós barátommal, másodfotós beosztásban szoktam megoldani, a szertartásokat ketten fotózzuk. Ez mindenkinek jó, mert a párnak több képe lesz, nekem meg ott van a biztonsági játék, hogy biztosan megörökítjük a gyűrűhúzást és a csókot. Nagyobb képeket készítek, hogy biztosan minden rajta legyen a képen, otthon pedig megvágom a fotót. A barátimtól és a mentoromtól, Déber Gábortól is sokat tanultam, és mindig igyekszem képezni magam. Egy OKJ-s tanfolyamot is elvégeztem, ahol sikeres vizsgát tettem.”
Bence tehetségének és kitartásának köszönhetően egyre többen keresik fel. Elmondása szerint a portréfotózásban találta meg a számára megfelelő irányt, ám egy évvel ezelőtt már az esküvői fotózásba is belekóstolt. Habár főállásban környezetvédelmi projektmenedzserként dolgozik egy irodában, igyekszik minden energiáját kezdő vállalkozásába fektetni. Célja ugyanis, hogy egyszer profi fotósként jegyezzék a nevét.
„Szeretnék nemzetközi szinten is ismeretségre szert tenni. Most már egyre több a felkérésem esküvőkre fotósként, és idén már a videózásba is belevágtunk. Ez a projekt egyelőre még gyerekcipőben jár, de igyekszem ezt is tökéletesre fejleszteni. Ketten dolgozunk a barátnőmmel. A párom a videós a BenoPicturesen belül. Esküvőn pedig hárman dolgozunk Tóth Laura kollégámmal.”
Két állása van, boldog párkapcsoltban él, és mindig készen áll egy új cél megvalósítására. Most éppen egy kiállítás gondolata vetődött fel benne. Bence ugyanis szeretné megmutatni, hogy ő és sorstársai ugyanúgy képesek élni, mint bárki más.
„Szeretnék olyan mozgássérült, vak vagy bármelyien fogyatékossággal élő emberekkel készíteni fotósorozatot, amelyben bemutathatom a mindennapjaikat. Sokan érthető módon nehezen tudják elképzelni, miként is lehet így élni, de szeretném ledönteni a sztereotípiákat, és bebizonyítani, hogy mi sem vagyunk mások”
