Néha könnyű az emberölést kiváltó ok és kapcsolat felfedése, máskor azonban nagyon-nagyon nehéz. Alkalmanként ugyanis a gyilkosság két főszereplője talán soha nem is találkozott korábban. Az alábbi ügyben is ez volt a helyzet.
Bálint álomvilágban élt. Szerinte egyes mozifilmek szereplői léteztek, az internet minden szava igaz volt, ő maga pedig egy avatár, akinek valódi élete akkor zajlott, amikor aludni tért. A huszonhárom éves fiatalember 2011-ben Ercsiből költözött fel Budapest huszonkettedik kerületébe, de nem új élet reményében. Állásajánlat nem volt a zsebében, de párja sem élt itt. Egyszerűen elfogyott körülötte a levegő odahaza, ahol egyébként édesanyjával élt. Állítása szerint különféle drogügyletek miatt összetűzésbe került a helyi bűnözőkkel és egy időre fel kellett szívódnia. Szülei már régen elváltak, mivel pedig édesapja Ercsiről Budapestre költözött, Bálint úgy döntött, egy ideig majd őnála húzza meg magát, míg otthon lehiggadnak a kedélyek.
A kevés beszédű, zárkózott fiatalember beköltözött tehát édesapja lakásába és dologtalanul tengette életét. Hajnalig zenét hallgatott, internetezett, majd másnap rendszerint délben ébredt fel. Bálint fejében furcsa gondolatok laktak. Az Avatár című mozifilm megtekintése után komolyan és valóban elhitte, hogy ő maga is egy avatár. Képzeletében élt egy kép, mely szerint elalvás után szelleme egy másik, párhuzamos világban tevékenykedik, ahol bármit megtehet. Társat, múzsát is talált magának.
Valaha, még a szakközépiskolában szerelembe esett egy lánnyal, aki azonban nem viszonozta az érzéseit. Ő azonban hitte, hogy a lány az életben és a párhuzamos világban mégis a társa lett, a kitalált társ és a kitalált szerelem pedig teljessé tette életét. Később azt mondta a nyomozóknak, hogy a csak a képzeletében létező társával teljes egészében átváltozhattak volna avatárrá, azonban ehhez mindkettejüknek öngyilkosságot kellett volna elkövetniük. Ezt megelőzően azonban valakit meg is kellett volna gyilkolniuk. Bálint szerint „társa” már túl volt a saját gyilkosságán és közölte vele, hogy most rajta a sor.
Bálint elhatározta, hogy megteszi, amit tennie kell. Terepszemlét tartott a lakóhelye környékén és a gyilkosság elkövetésére egy nem túl forgalmas lépcsőt választott ki. November egyik éjszakáján, lelkében készen a tettre, ruházatában egy fűrészfogas késsel lesben állt. Az elhagyott környéken először egy erősebb alkatú férfi tűnt fel, majd két fiatal lány. Egyiküket sem támadta meg, az első testalkatával riasztotta el, utóbbiak pedig azzal, hogy ketten voltak. Kisvártatva – jóval éjfél után járt már az idő – feltűnt az áldozat.
Ferenc hazafelé tartott családjához, otthon felesége és gyermeke várta. Szakácsként dolgozott egy étteremben, gyanútlanul haladt a lépcsőn, közben pedig dohányzott. Bálint mögé lopakodott és megszólította. Az áldozat megtorpant, gyilkosa pedig azonnal szúrt. Az áldozat testén később negyvennél is több, éles kés által okozott szúrást és vágást találtak. Az első és az utolsó között Ferenc több métert is megtett, menekülni próbált, ám könyörtelen támadója nem tágított. Az áldozat a vérveszteség, illetve az életfontosságú szerveket is elérő szúrások hatására végül összeesett és meghalt. Bálint magához vette a mobiltelefonját és hazament apja lakásába. Otthon lefeküdt az ágyába és mintha mi sem történt volna, álomba szenderült. Apja nem is figyelt fel semmi rendkívüli dologra, csak hónapokkal később, immár a rendőröknek mesélt el egy érdekes momentumot: Bálint szobájából hajnalban telefoncsörgést hallott, holott fiának tudomása szerint soha nem volt mobilja…
A járókelők időközben felfedezték a holttestet, kisvártatva pedig rendőrök nyüzsögtek körülötte, természetesen azon tanakodtak, vajon kinek állt érdekében a gyilkosság, azaz ki lehet az elkövető. Kikérdezték az áldozat feleségét, azokat a személyeket, akik Ferencet utoljára látták, mindenkit, aki információkkal szolgálhatott halálával kapcsolatban, de hiába. Az egyre szélesebb kört bevonó nyomozás nem talált senkit, aki indítékkal rendelkezett volna, illetve aki a gyilkosság elkövetése idején a közelben tartózkodott. Teltek a hónapok és a „budafoki lépcsős ügy” még mindig a megoldatlan ügyek sorát szaporította.
Bálint időközben visszaköltözött Ercsibe, apja ugyanis megunta, hogy fia semmilyen értelmes dolgot nem csinál, csak lógatja a lábát. A fiatal férfi „avatáros” terve második fázisát is megcselekedte: öngyilkosságot kísérelt meg. A nagyobb mennyiségű, erős nyugtató elfogyasztása után kórházba szállították és megmentették az életét. Nem sokkal később munkára jelentkezett egy Dunaújvárosban működő gumigyárban, ahová fel is vették. Úgy tűnt, élete talán egyenesbe jött… A 2011 novemberében elkövetett emberölés során zsákmányolt mobiltelefont akkoriban eladta, abba pedig új használója telefonkártyát rakott és használni kezdte.
A nyomozókat a szolgáltató arról értesítette, hogy a körözött készülék újra aktív. A rendőrök azonnal lenyomozták a használót és kihallgatták. Nem sokkal később már Bálintnál kopogtattak. A zavart fiatalember először tagadni próbált, de később megtört és szinte megkönnyebbülten tette meg beismerő vallomását.
Beszámolt arról, hogy milyen parancsra tervezte el a tettét, hogyan tartott terepszemlét, hogyan készült fel a gyilkosságra és hogyan hajtotta végre. Megerősítette a nyomozók gyanúját, mely szerint egyáltalán nem ismerte az áldozatot, akinek csak azért kellett meghalnia, mert rossz helyen volt rossz időben… Házkutatást tartottak az Ercsiben található házban, ahonnan előkerült az a túlélőkés is, amelyet Bálint használt azon a bizonyos éjszakán.
A szociopátiás jegyeket mutató skizofrén gyilkos az elmeszakértő szerint beszámítható, vagyis cselekményéért felelősségre vonható, elítélhető volt. Előre kitervelten elkövetett emberölés bűntette és kifosztás miatt ítélték el. A rácsok mögül jó darabig nem szabadulhat, kivéve álmában, amikor kék bőrbe bújva élheti kitalált életét…
