Szörnyű bűncselekmény rázta meg a kisvárosi élet békéjét. Halálos fecskendezés híre járja be a német sajtót. A würseleni korház – most már egykori – ápolója, Ulrich S. gyilkosság ügyében került az Aacheni Kerületi Bíróság elé a mai napon. Amikor a gyilkos belépett a tárgyalóterembe, mappájával igyekezte takarni arcát, ám a kezén lévő tetoválások miatt bárki felismerhette, aki volt olyan szerencsés, hogy túlélte a vele való találkozást. Ez a horrorfilmbe illő, tragikus történet tökéletesen rávilágít a világ közegészégügy szférájának nagy buktaójára: az alkalmazottak mentális egészség-felmérésének hiányára.
A halál záloga: nyugodt, békés éjszakai műszak
Ulrich S. 2007 óta dolgozott ápolóként, 2020-ban kezdte meg munkáját a würseleni Rhein-Maas Klinikum-on. Egy osztályon, ahol olyan súlyos, valamint halálos betegek fekszenek, akik gyakran az életük utolsó állomását élik meg itt.
A német származású férfi kollégái szerint arrogáns és hűvös személyiség volt, aki gyakran dicsekedett sok éves tapasztalatával a többieknek. Ulrich S. úgy próbált nyugodtabb munkakörnyezetet kialakítani maga számára, hogy önként elvállalta az éjszakai műszakba való áthelyezést, azonban a betegek – hogy úgy mondjuk – zavarták a „munkavégzésben” – valójában a békés szundításban.
26 beteget injekciózott be
Az ügyészség szerint ennek következtében Ulrich S. érzéstelenítő és fájdalomcsillapító koktélt fecskendezett a betegekbe, tette mindezt úgy, hogy teljes mértékben tisztában volt annak halálos hatásaival. Az ápoló nemcsak halálos betegeket, hanem olyanokat is megölhetett, akik állapotukban javulást mutattak, és talán el is bocsátották volna őket a kórházból. Összesen 26 beteg kapott injekciót, közülük kilencen meghaltak, és néhány túlélő súlyos károsodásokat szenvedett. Az egész Németországot megrázó történet nem csak a gyilkosság, de az orvosi etika és morális kérdések mentén is rengeteg kérdést vet fel. A tragédia hátterében álló indítékok – a betegségek okozta frusztráció és az ápoló „ágynyugalomra” való vágyakozása – arra figyelmeztetnek, hogy az egészségügyi személyzet mentális állapotát folyamatosan figyelemmel kell kísérni, hogy soha ne fordulhassanak elő a hasonló szörnyűségeket.
