A szkíták Magyarországon honos népcsoporttá nyilvánítására irányuló kezdeményezésről szóló határozati javaslat összevont vitájában Vejkey Imre (KNDP), az igazságügyi bizottság elnöke ismertette: Pócs Alfréd László magánszemély kezdeményezte a szkíta népcsoport Magyarországon honos népcsoporttá nyilvánítását. A kezdeményezést a Nemzeti Választási Bizottság hitelesítette, azt több mint ezer magyar választópolgár aláírta.
Az igazságügyi bizottság a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) nemleges álláspontját fogadta el, és azt javasolja a Háznak, hogy ne támogassa a szkíták honos népcsoporttá nyilvánítását Magyarországon.
Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára megjegyezte, először viccnek hitte a beadványt, amely szembe megy a józan ésszel. Hangsúlyozta: Magyarországon évszázadok óta 13 őshonos nemzetiség él, akiket az alaptörvény a magyar politikai közösség részeinek és államalkotó tényezőknek nevez.
Soltész Miklós idézte Freund Tamás, az MTA elnökének állásfoglalását, mely szerint nem állnak fenn sem a fizikai, sem pedig a törvényes feltételei annak, hogy a több mint két évezrede a történelem színpadáról eltűnt szkítákat – mely megnevezés gyűjtőfogalomként több egykori népcsoport etnikumát, nyelvét és kultúráját öleli fel -, ma is élő, saját hagyományait és nyelvét őrző honos nemzetiségként lehessen elismerni Magyarországon.
Az államtitkár megjegyezte, felül kéne vizsgálni a szabályozást, amely szerint, ha ezer ember valamilyen kisebbséghez tartozónak vallja magát, akkor az Országgyűlésnek foglalkozni kell a honos nemzetiséggé válási törekvésükkel – írja az MTI.
A törvényalkotási bizottság álláspontját előadó Vécsey László megerősítette az igazságügyi bizottság álláspontját és jelezte, szerinte is módosítani kell a szabályozást.
A szkíták – régi magyar nevén: szittyák – a történettudomány szűkebb értelmű, pontosabb meghatározása szerint a szkíta szövetség kötelékébe tartozó, szkíta nyelvet beszélő ókori kelet-európai és közép-ázsiai etnikai csoportok elnevezése, akik az i. e. 7. és 3. század között éltek a mai Ukrajna és Dél-Oroszország egyes részein. A másik – a laikusok számára kedveltebb – általánosabb azaz tágabb értelmezésben egyszerűen már csak egyfajta életmódra utalva a lovas-nomád életformát folytató népek összefoglaló neve, teljesen függetlenül a beszélt nyelvtől, etnikumra jellemző kultúrától vagy származástól.
