Egy éve gyászol Mihajlov Zsolt, felesége a szülés után meghalt.
Szenteste napján, kora délután egyetlen ember van csak kint a zirci kis temetőben. A kétgyermekes Mihajlov Zsolt az. Lehajtott fejjel, tétován álldogál felesége, Dóri sírjánál. És azon tűnődik, pénteken lesz egy éve, hogy egyedül maradt újszülött kisfiával és a kislányával.
„Nem mehettem vissza Bakonykoppányba a két picivel, a felújítás miatt szétbombázott, sokmilliós hitellel terhelt házunkba. Közeledett a szilveszter, az ország önfeledt bulira készült. Nekem meg az járt a fejemben, miért épp velünk történt mindez? Hogyan temetem el a feleségemet? Hogyan nevelem fel a gyerekeimet?” – mesélte sírva az AcNews-nak Zsolt.
A férfi sosem felejti el, amikor a veszprémi kórházban mindenórás felesége levegőért kapkodva, könnyeivel küszködve segítségért könyörgött. Péntek 11 órától este 9-ig az előtérben várakoztatták, majd a sürgősségiről elzavarták, mondván: menjen háziorvoshoz.
Azonban Zsolt ordítva tiltakozott, mondván: Dóri nem megy sehová, amíg meg nem vizsgálták. És igaza volt. A kismamát végül súlyos, kétoldali tüdőgyulladással vették fel a veszprémi kórházba. Onnan három nappal később száguldó rohammentő vitte Budapestre a Semmelweis Klinikára, ahol altatásban, császárral hozták világra a kisfiát, Benit.
Dóri már nem ébredt fel többé, lélegeztetőgépre került és december 30-án meghalt. Soha nem ölelhette át a gyermekét. Azóta Benett 1 éves lett, Zorka pedig két és fél múlt. Mindketten a pápai bölcsibe járnak.
„Mindenki azt mondta, majd az idő segít feldolgozni a tragédiát. Én ezt nem érzem. Csak a munka tudja elvonni a figyelmemet a gyászról – sírta el magát a férfi. – Azóta Pápán, a húgomnál lakunk, neki is van két pici gyermeke. Bakonykoppányban a házunk még mindig nincs kész. Én gyesen vagyok, de minden szabad percemet a koppányi házunk felújításával töltöm. Talán szeptemberben visszaköltözhetünk.”
Zorka néha megkérdezi az apját, hol van az ő anyukája. Ilyenkor mindig azt feleli: anya angyal lett, fent van az égben.
„Ez a december elég nehéz… Ma hajnalban órákon át csak forgolódtam. De muszáj tartanom magam, nem törhetek össze. Csak akkor gyengülök el, ha nem tudom mivel lekötni magam. Nem szeretem az üresjáratokat, mindig mozgásban tartom magam, hogy ne kelljen emlékezni. Szerencsére a gyerekeknek itt van a karácsony, az ünnep. Meglátogatjuk Zircen a nagymamát, utána a soproni rokonokat is.
Szerencsére Zsolt nincs egyedül. A Beni és Zorka úgy nevelkedik a húga gyerekeivel, mintha testvérek lennének. Azonban szeretne hazaköltözni velük Bakonykoppányba, abba az otthonba, amit a tragikus sorsú feleségével közösen megálmodtak.
Azok a jóérzésű emberek, akik segíteni szeretnének, hogy Zsolt felújítsa a házát, a bakonykoppányi önkormányzat 50420764-10006519 számú számlájára utalhatnak pénzt. A közlemény rovatba írják oda: „Adomány”
