Legboldogabb: Amikor gyerek voltam. Semmi más dolgom nem volt, mint belépni a szobába, ahol már állt a fa, és ki lehetett bontani az ajándékokat. Általában sok ajándékot kaptam és ezeket a szüleim jól eltalálták. Tulajdonképpen, amire egy hét, nyolc, kilenc éves kisfiú vágyhat, azokat megkaptam. Voltak Csillagok háborúja figurák és távirányítós autó is. Az izgalmas az volt, hogy csak akkor mehettem be, amikor már ott volt a feldíszített fa. Miközben azt mondták, hogy nem mehetek be, mert a Jézuska díszíti a fát, pontosan tudtam, hogy ez nem igaz.
Azt egyáltalán nem értettem, hogy ki hozza az ajándékot. A kommunikációban valami félrecsúszott, mert a listát a Jézuskának kellett írni, miközben Amerikában ugyanezt a Mikulásnak címezik. Ha az ember gyerekként külföldi filmeket nézett, teljesen összezavarodott. Az is nyilvánvaló volt, hogy nem a kandalló kéményén ereszkedik le a Mikulás az ajándékokkal, mert az is csak egy amerikai dolog.
És amit gyerekként a legkevésbé értettem, hogy ott voltak az ajándékok a fa alatt, amiket a Jázuska hozott, de mégis mindenki úgy fogalmazott, hogy ezt a én Jézuskám hozta neked. És amikor megkérdeztem, hogy hány Jézuska van, arra nem nagyon tudtak magyarázatot adni.
Mostanában attól boldog a karácsonyom, hogy nyugalom van. Kicsit lelassul a világ, kicsit mindenki pihenhet, minden be van zárva, nem lehet intézkedni, még ha az ember akarna is. A fa díszítése már inkább nyűg nekem, de persze megcsinálom, mert hagyomány.
Boldogtalan: Szomorú karácsonyom több is volt, amit beárnyékoltak balesetek. Édesapámnak volt egy autóbalesete pont, amikor hozzám tartott, és édesanyám is pont karácsony előtt esett el, és ütötte be a fejét. Ezek a karácsonyok már nem voltak olyan felhőtlenek.
Folytatjuk…
