Az utolsó induló repülőgépek egyikével jöttek haza Oroszországból Kerényi Miklós Gáborék.
Pont egy héttel ezelőtt volt Szentpéterváron Kerényi Miklós Gábor, a fia Máté, Szendi Szilvia és Ökrös Tibor zenekara egy közös műsoruk miatt. A csapat a Zenés Komédia Színházban lépett fel az intézmény igazgatója, Jurij Schwarzkopf 75. születésnapi köszöntésének alkalmából. Akkor még nem sejtették, hogy a legrosszabb fog bekövetkezni…
„Rengeteget dolgozom kint Szentpéterváron. 15 éves baráti, szeretetteljes kapcsolatom van az ottani színházzal – kezdte lapunknak Kero. – Felkértek, hogy rendezzek meg egy gálaestet, ezért kivittük Mátét, Szilvit és egy cigányzenekart. Nagyon szép munkafolyamat volt, eredményes volt az egész társulat. Aztán egyszer csak megkaptuk a hírt a próbák közepén, hogy kitört a háború… Ilyen szomorú és elkeseredett embereket ott, abban a pillanatban még egész életemben nem láttam. A társulat nagyon vegyes, vannak kazahok, csehek, litvánok, oroszok, ukránok stb. Csak néztek egymásra, hogy mi lesz. Nagyon megindító volt. Az előadáson végül nem látszott a tragikus bejelentés, sikeresen zártuk.”
Persze a rendezőt is megrázta a hír, főleg azért, mert gyakran jár Oroszországba a munkái miatt, jelenleg is hat darabja fut kint.
„Rettenetes hír volt. Azt hittem, ilyen nem fordulhat elő, iszonyatos ennyire közel lenni a háborúhoz. Az utolsó induló repülőgépek egyikével sikerült hazajutnunk, nagyon izgultunk közben. Mikor végre leszálltunk Ferihegyen, egy pillanat alatt átjutottunk az ellenőrzésen, akkor már megnyugodtunk.”
A baj itt viszont még nem ért véget, ugyanis Oroszország gazdasági helyzete jelenleg a rendezőre is kihat.
„A gálaestet én barátságból vállaltam el, a többiek kifizetése viszont nem lesz egyszerű, hiszen leálltak az utalások. De ez a legkisebb probléma. A színházba, ahol állandóan játszunk, most három művészünk ment volna ki, de nem tudom, hogy lesz ez a jövőben. Következő év márciusában is lenne Szentpéterváron egy premierem, de az, hogy merre változik most ott a gazdaság, sport, művészet, kultúra, ami a nemzetek közti barátságot létesíti meg, nem lehet megmondani. Mi lesz ezzel az egésszel? Nem tudjuk egyelőre hogyan folytathatjuk…”
