A színész elmesélte: még mindig összerezzen, ha a puskák ropogására gondol. Baranyi László a második világháborúban állt a tűzvonalban, így pontosan tudja, mit érezhetnek az ukrán lakosok jelenleg.
„Lassan 80 éve történt, de minden pillanata bennem él a mai napig – kezdte a Borsnak Laci bácsi. – Azt, amit én láttam, olyan volt, mint a mai háborús filmekben mutatnak be. Vérontás, egy igazi apokalipszis volt. A házak tető nélkül maradtak, sokszor amerre a szem ellátott, csak halottak feküdtek” – idézte fel a háború emlékeit a színész.
„Budapest 102 napos ostroma alatt szolgáltam. Az emberben lévő ösztön, az élni akarás az, aminek köszönhetően lelkileg is ki lehet bírni egy ekkora megrázkódtatást. Volt, hogy nem jutottunk élelemhez, és hosszú órákon át nem tudtunk aludni. A hideg szaladgál a hátamon, ha arra gondolok, amikor a gépfegyverekkel tüzeltek. Amikor 1945-ben vége lett a háborúnak, augusztus volt és édesanyámnál ettem a húslevest, amikor egyik pillanatról a másikra remegve a földre borultam, és idegösszeroppanást kaptam. Nem tudtam beszélni, ekkor jött a közelünkben lévő, családi orvos ismerősünk a segítségemre. Nyugtató injekciót kaptam, de idő volt, mire helyre tudtam jönni” – mesélte Borsnak a színművész.
