Hol nyaraltál legutóbb?
– Olaszországban, Pugliában. Azon belül pedig Viestében.
Van olyan helyszín a világban, ahová újra és újra visszajársz, mert kötödsz az adott helyhez?
– Igen, van. Általában ez az olasz tengerpart a családunk fő nyaralási desztinációja. Inkább az északi részét látogatjuk gyakrabban Olaszországnak.
A kavicsos, vagy a homokos tengerpart az igazi számodra?
– Inkább a homokos, természetesen. Jó dolog belefeküdni a homokba és ott nem kell arra sem figyelni, hogy mibe lép bele az ember. Nagyon szeretem azt az érzést, amikor csak ülök a parton a szeretteimmel és csak vagyunk, a homokban.
Mi az a szituáció, amit kizárólag a nyaralások alkalmával engedsz meg magadnak?
– Mondjuk délelőttönként egy pohár Prosecco. Azt itthon, a hétköznapokban nem csinálom.
Mi a legfurcsább tárgy, amit mindig magaddal viszel egy nyaralásra?
– A barátaim mindig azon nevetnek, hogy nekem mi minden van a táskámban. Bevallom: tényleg egészen képtelen dolgokat tudok magamnál hordani. Mindig van nálam olyan érme, amelyet bármelyik bevásárlókocsiba bele tudok tenni, pendrive-ok tömkelege, mindenféle töltőkábel, illetve egy kisebb táska – ha netán több cuccom lenne. Na, de mindezeket überelni szerintem, hogy mindig van nálam chilli. Egy apró kulcstartóban hordom ezt magammal, mivel imádom a csípősebb, fűszeres ételeket. Ha úgy érzem, hogy szükséges, már kapom is elő.
Melyik utazásod alkalmával tanultál valamit, amelyet aztán az életed más területén is tudtál alkalmazni?
– Frei Tamás egyszer elvitt engem egy földkörüli útra, amely két hónapon át tartott és kizárólag egy hátizsákot vihettünk magunkkal. Ekkor tanultam meg Pataki Ágitól, hogy úgy lehet praktikusan pakolni, hogyha az ember két színt választ ki a ruhatárából. Onnantól kezdve minden, mindennel variálható. Van egy másik is, ami szintén mindig velem van. Amikor megérkezem a nyaralás helyszínére, azonnal kipakolom és onnantól kezdve már csak a szennyeseket teszem vissza a bőröndbe. Így, amikor elérkezik a hazautazás napja, minden visszakerül a bőröndbe és nem kell azon stresszelnem, hogy bármit ott hagyok. Szerintem ez nagyon kényelmessé teszi a dolgokat – úgyis valahová tenni kell a már viselt ruhákat. Ez a metódus arra is jó, hogy el lehet választani a szennyest azoktól a ruháktól, ami tisztán, viseletlenül maradt.
Volt olyan helyszín vagy pillanat, ahol azt érezted, hogy kinyíltál?
– Számomra ezt a napsütés és a tenger közelsége hozza elő. Emellett nagyon szeretem a nyitott, őszinte és lelkes embereket. Bár szerintem ez a kötettő összefüggésben van egymással. Bárhová utaztunk, ahol volt tenger, ott mindig ezt érzékeltem az embereken.
Vannak furcsa, esetleg teljesen logikátlan szokásaid utazás előtt?
– Talán az a leglogikátlanabb, hogy nem szeretek előre bepakolni a bőröndbe. Szeretek egyszerre mindent elpakolni. Ha nekiállok, akkor már úgy teszem, hogy megcsinálom az egészet. Ami inkább érdekesség e téma kapcsán, hogy ahogy felszáll a repülő, én azonnal elalszom. Kivéve, ha beszélnek hozzám.
Zavar téged, ha magyar beszédet hallasz külföldön?
– Felkapom rá a fejem, de természetesen nem zavar.
Volt már, hogy külföldön megismertek?
– Igen. Talán a külföld ilyen szempontból azért is jó választás, mert jobban lehetek önmagam, mintha belföldön nyaralok. Olyankor sokkal jellemzőbb a susmus és a leszólítás – ilyesmik. Ne érts félre, nincs vele baj, de volt már olyan helyzet, amikor kellemetlen volt.
Mondj egy dolgot, amit ha nem viszel magaddal a nyaralásra, akkor vége van a világnak!
– Bármelyik szerettem. Úgy jó utazni, ha megosztjuk az élményeket.
