Bár a rágcsálók egyelőre nem képesek megírni Shakespeare összes műveit, egy kutatás most arról számolt be, hogy olyan gént ültettek be egerekbe, amely az emberi nyelvben játszik szerepet. Figyelemre méltó, hogy a genetikai módosulás jelentős hatást gyakorolt a rágcsálók hangadási képességére – írja az IFLScience.
Azok az egérkölykök, amelyek rendelkeztek a nyelvi gén emberi verziójával, társaiktól eltérő hangképzési mintázatot mutattak. Amikor anyjukat hívták, cincogásuk magasabb volt, és a megszokottól eltérő hangadással bírt.
„Minden kisegér ultrahangon jelez anyjának, cincogásukat pedig négy betűkategóriába sorolják a nyelvészek. A nyelvi gén emberivé módosulása után a hangjuk megváltozott” – mondta Robert B. Darnell, a Rockefeller Egyetem munkatársa.
Felnőve a génmódosult egerek még érdekesebb viselkedést mutattak. A hím példányok udvarlás közben a kontrollcsoport egyedeihez képest összetettebb, magas frekvenciájú hangokat adtak ki, tehát másként „beszéltek” nőstény társaikkal.
A szakemberek a kísérlet során a Nova1 nevű gént módosították, amely a neuro-onkológiai ventrális antigén1 (NOVA1) fehérjét kódolja. Más gének, valamint a környezeti tényezők is összefüggésbe hozhatók az összetett hangadással, a Nova1 azonban mindenképpen meghatározó faktornak számít.
Ez a gén sok állatban megtalálható a madaraktól az emlősökig, de az embereknél meglehetősen egyedi. A variáns egyetlen aminosav-változást eredményez. Érdekes módon viszont legközelebbi rokonaink, a neandervölgyi ősemberek még nem rendelkeztek a ránk jellemző génekkel. Ehelyett ugyanazzal a változattal bírtak, mint az állatok.