Spitzer Gyöngyi idén nyáron sem pihen, és különböző tematikájú táborokat szervez. Mint mondja: korunk nőinek nagyobb igénye van befelé figyelni és ott megoldani a problémákat, ahol keletkeznek. Nagyon örül ennek a tendenciának, hiszen miért ne koncentrálnánk egy kicsit arra, hogy milyen folyamatok zajlanak le belül, ha már a külsőnkkel annyit foglalkozunk. Az életszemléleti tanácsadó kérdésünkre elárulta, hogy táboraiba nőket és férfiakat egyaránt vár, hiszen a lényeg, hogy ki mennyire nyitja meg a szívét, ami nemtől, kortól, sőt spirituális szemlélettől is teljesen független.
A spirituális tanító táborába különböző korú emberek jönnek, a legkülönbözőbb szándékkal. Van, aki azért, mert éppen most válik, vagy vált el, munkahelyet akar váltani, vagy csak annyi fogalmazódik meg benne, hogy változást akar az életében, amihez új szemléletre, friss energiára van szüksége, megint mások párt szeretnének találni, babát terveznek. Olyan is van, aki a kiégés problémájával küzd, nem szereti magát, évek óta nem volt férfival, nincs önbizalma, és már belefáradt mindebbe.
Spitzer Gyöngyi az idei szezont egy csak nőknek szóló táborral nyitotta, ahol az eltöltött rendkívül intenzív öt nap alatt, rengeteg tapasztalattal lett gazdagabb ő is és 32 nő társa, aki vele tartott az önismeret útján.
„A résztvevők közül sokan kiemelték, hogy nem gondolták volna azt, hogy egy női kör működhet úgy, hogy nincs rivalizálás, pletykálás. Számukra hihetetlen volt, hogy egy női közösség olyan minőségben tud működni, ahol a kulcs egymás felemelése és elfogadása, megértése, egy olyan együttműködésben, ahol nincs maszk, nincs szégyen, nincs verseny. Volt, aki azt mondta, hogy kötelezővé tenné minden nőnek ezt a tábort” – kezdte az AcNewsnak Soma, aki azt is hangsúlyozta, hogy ezzel a fajta egymás közötti tabuktól mentes együttműködéssel a munkahelyek is fejleszthetőek lehetnének.
„Érdemes lenne belegondolni, hogy mi lenne, ha az ilyen fajta beszélgetések megvalósulnának a munkahelyi-, családi közösségekben, azaz minden héten egyszer leülnének a munkatársak, leülne a család, a szülők és a gyerekek, és egymás között megbeszélnék, hogy ki okozott akarva akaratlanul feszültséget, rossz érzést, hiszen így létrejöhetne egy olyan egységélmény, amelyben egymás emelése és elfogadása és a szeretet jelenik meg” – mondta Soma, akinek a táborában hangfürdő, transzlégzés, transztánc, testmunka, páros gyakorlatok, meditáció és a legkülönbözőbb gyakorlatok állnak rendelkezésünkre az elfogadás jegyében, mindehhez pedig még spirituális beállítottságúnak sem kell lennünk. A lényeg csupán annyi, hogy legyünk nyitottak. Az, hogy ez mennyire sikerült, arra kiváló példa, ami a tábor első napján történt.
„A legelső este az általunk készült oltár előtt ünnepeltünk, és olyan felszabadult volt mindenki, hogy mondtam: akkor gyerünk lányok, dobjuk le a textilt, és meztelen transztánccal folytattuk a közös ünneplést” – mesélte Soma, aki kifejtette azt is, ha valaki ebben pusztán meztelenkedést látna, ne feledje, hogy ez egy nagyon fontos és erős jele az önelfogadásnak, itt ugyanis különböző testalkatú és korú nők döntöttek úgy, hogy már az első este felvállalják azt, amilyenek, így egy nagyon őszinte felhanggal indult a tábor.
Nagyon fontos, hogy a táborozók érkezésük előtt már különböző feladatot is kaptak, például, hogy hozzanak fényképeket szüleikről, nagyszüleikről, akár dédszüleikről, hogy az ősök előtt is tiszteletüket tegyék, és egyúttal foglalkozzanak azokkal a mintákkal, amelyeket felmenőiktől hoztak.
„Ezekkel a fotókkal feldíszítettük az első este felállított oltárt és megbeszéltük, hogy ki milyen mintákat hozott, miben éltek az ősei, és mi az, amiben másképpen gondolkodunk, mint ők. Ezután transzmunkában folytattuk a minket már nem szolgáló minták elengedését. Szintén igen erős gyakorlat volt, amikor a megszületést modelleztük le egy meleg vizű medencében, így hozva föl magunkban a saját megszületésünket. Ez egy nagyon mélyreható élmény, amit úgy kell elképzelni, hogy néhány nő beáll a vízbe, szétteszi a lábát, majd a születésünk fázisain megyünk keresztül. Ennek az utolsó pillanata az, amikor egy általunk választott nő társunk emel ki a vízből, abból a szűk folyosóból, ami a széttet lábak közt lett, és tesz a vállára, mintha az édesanyánk lenne, és segíti a megérkezésünket. Ezek igazán megindító pillanatok” – mesélte az írónő a nem mindennapi gyakorlatot, aminek segítségével sokszor mély traumák kerülnek feloldozásra, még arra is volt példa, hogy valaki 30 éve nem merült víz alá, és ez a félelme a táborban került feloldásra.
A táborozók fotókat hoztak őseikről, megtisztelve őket.
A spirituális tanító azt is elmondta, hogy természetesen, a traumák feltépése után mindenkit feloldanak, senkit nem hagynak „vérző sebekkel”, sőt az utógondozásra is nagy figyelmet fordít, hiszen igyekszik személyre szabottan irányt mutatni a tábort követő napokra is, és az összetartó facebook csoporttal is ápolja a kapcsolatot.
Soma következő tábora IDE kattintva elérhető. A tábor nagyon szép helyen, impozáns, luxustól nem mentes környezetben lesz, ugyanakkor a természet ölében, hogy minden igény ki legyen elégítve: a kényelem is, de persze nagyon fontos a Föld átható ereje is. Az augusztusi táborba nőket és férfiakat egyaránt várnak.
