Börtönévek, veszteségek és fájó csalódások formálták Galambos Lajos elmúlt időszakát. A zenész számára a legnehezebb pillanatok hozták meg a felismerést: kiderült, kik azok, akik valóban mellette állnak, és kik tűntek el, amikor igazán szüksége lett volna rájuk.
Galambos Lajos korábban nyíltan beszélt a rácsok mögött töltött 14 hónapról, amely mély nyomot hagyott benne. Elmondása szerint nincs olyan perc ebből az időszakból, amely ne égett volna bele az emlékezetébe. A bezártság nemcsak testileg, hanem lelkileg is embert próbáló volt, és hosszú hónapokon át kényszerítette arra, hogy szembenézzen önmagával, a múltjával és a döntéseivel.
A szabadság elvesztése mellett egy másik, legalább ilyen fájdalmas tapasztalat is érte: fokozatosan eltűntek mellőle azok, akikről azt hitte, számíthat rájuk. A baráti kör egyre szűkebb lett, sok kapcsolat végleg megszakadt.
„Nem maradtak meg mellettem sokan, de akik igen, azok valódi igaz társak” – fogalmazott őszintén. A művész szerint ebben az időszakban a hite és a zene jelentette számára a legnagyobb kapaszkodót. A dallamok és a zongora segítették át a legsötétebb napokon, amikor minden más bizonytalanná vált körülötte – számolt be róla a Bors.
A nehéz évek után tudatos döntést hozott: az idei karácsonyt egészen másként éli meg, mint korábban. Nem a megszokott családi ünneplést választja, hanem egy személyes jelentőségű utazásra indul. December 23. és 25. között felkeresi azt a tíz barátját, akik a legnagyobb bajban is mellette maradtak.
„Az én idei karácsonyom formabontó lesz. Megkeresem azokat az igaz társakat, akikre mindig számíthattam – ebből nincs sok” – mondta. A barátok az ország különböző pontjain élnek, így az ünnep számára egyfajta lelki zarándoklattá válik. Templomba is ellátogat, és több meglepetéssel készül, de a részleteket szándékosan titokban tartja. Számára már maga a váratlan találkozás is ajándék.
