Természetesen számomra azok a legboldogabb karácsonyok, amikor együtt van család. Évek óta műfenyő van nálunk, egy holland fa, amit már egy héttel szenteste előtt felállítunk.
Boldog: Az első nagyon emlékezetes boldog karácsonyom abban az évben volt, amikor több, mint negyven éve megismertem a feleségem, és az ünnepeket már együtt tölthettük. Természetesen egy zenész életében ezen kívül az adja a boldogságot, amikor azt látja, hogy tele van a nézőtér. A mostani karácsonyomat is boldoggá varázsolta, hogy a 75. születésnapom alkalmából rendezett koncertre több, mint kilencezren jöttek el.
Nagyon szép volt az a karácsony, amikor Monoron játszottunk egy jégpályán. Kicsit hideg volt, kicsit összefagytunk, de nem baj. Nagyon sokan voltak. Gyönyörűen ki volt világítva minden, és miközben mi nyomtuk a rock and roll-t, előttünk tömegek koriztak, tapsoltak és jöttek oda hozzánk, öleltek minket. Ez igazi boldogság.
Boldogtalan: A legszomorúbb karácsonyom abban az évben volt, amikor elvesztettem a lábam. Tizenegy éves voltam. Sehogy sem akartam elfogadni ezt a helyzetet, öngyilkos akartam lenni, de hála az Istennek nem sikerült. Lelkileg túl tettem magam rajta, mert muszáj volt. Emlékszem, hogy amikor az István a király-t próbáltuk Szegeden a szabad időnkben a társaság focizott, én pedig fél lábbal és mankóval játszottam a csapatban, sőt még a kapuba is beálltam. Az a szomorú karácsony szerencsére már csak halványan él bennem.
