Az 53 éves dél-koreai regényíró elsősorban „az intenzív költői prózáért, amely szembeszáll a történelmi traumákkal és feltárja az emberi élet törékenységét” kapta meg a rangos elismerést – írta meg a Guardian. Az írónő munkásságát olyan művei szegélyezik, mint a Növényevő, a Fehér könyv, az Emberi cselekedetek és a Görög leckék.
Han regényei, novellái, esszéi és novellagyűjteményei a patriarchátus, az erőszak, a gyász és az emberiség egyéb jelentős témáit dolgozzák fel. Növényevő című regénye 2007-ben jelent meg, 2016-ban pedig rangos nemzetközi elismerést kapott. A mű középpontjában egy tépett húsban és vérben tocsogó álom következtében megrendült ember áll. A riasztó álom nyomán tisztán növényi táplálkozásra vált, ám egyáltalán nincs tekintettel a körében élőkre, akik nem okvetlenül tudják, vagy akarják őt követni az útján. Az elvakult vegán szemlélet végül kérlelhetetlenségével kerékbe töri a címszereplő és mindenki más életét is. A sorok között ott a nagy kérdés. Vajon jogunkban áll-e az általunk tökéletesnek vélt igazság elfogadását és kétely nélküli követését megkövetelni másoktól?
Han személyében az első dél-koreai író és a tizennyolcadik nő, aki irodalmi Nobelt kapott. „A kiszolgáltatott, gyakran női életek iránti empátiája tapintható, és megerősíti metaforikus prózáival is” – mondta Anders Olsson, a Nobel-bizottság elnöke. „Egyedülállóan érzékeli a test és lélek, az élők és a holtak összefüggéseit, költői és kísérletező stílusával a kortárs próza megújítója lett.”
Han 1970-ben született Gwangju városában, Dél-Korea délnyugati részén. Amikor tízéves volt, családjával Szöulba költözött, ahol később koreai irodalmat tanult a fővárosi Yonsei Egyetemen. Debütálására 1993-ban került sor, egy öt versből álló sorozattal, amely a koreai Literature and Society folyóiratban jelent meg. A következő évben megnyerte a Szöuli Shinmun tavaszi irodalmi versenyt. Első novellagyűjteménye 1995-ben jelent meg. A Növényevő volt az első regénye, amelyet angolra fordítottak, e művét sokan méltatták egyedülálló látásmódja és hangütése okán.
Kan 2014-es regénye, az Emberi tettek az 1980 májusában lezajlott gvangjui mészárlásról szólt. Hat érintett szemszögéből mutatta be, hogyan vált a történelmi esemény a mindennapi élet, és az áldozatok, tanúk, túlélők részévé. Az díjazott legújabb regénye, a Nem veszünk részt egy írónőt követ, aki felkutatja, hogy az 1948-49-es Jeju-felkelés milyen hatással volt barátja családjára.
Simon Prosser, Han brit kiadójának egyik igazgatója így méltatta a koreai írónőt: „A kivételes szépségű és tiszta írásokban rendíthetetlenül szembesül azzal a fájdalmas kérdéssel, hogy mit jelent embernek lenni – egy olyan fajhoz tartozni, amely egyszerre képes kegyetlenségre és szeretetre. Úgy lát, gondolkodik és úgy érez, mint egyetlen más író sem.”
