A Zaluzsnijért rajongó ukrán katonák összeomlottak a hírre, miszerint február 8-tól új csapat irányítja az ukrán hadsereget. Az Ukrán Fegyveres Erők (AFU) korábbi főparancsnokát, Valerij Zaluzsnijt az ukrán elnök menesztette. Helyette Olekszandr Szirszkijt nevezték ki erre a posztra. Korábban az ukrán hadsereg szárazföldi erőinek parancsnoka volt, és a 2022. február 24-i orosz katonai támadással szemben Kijev védelmét irányította. Alekszej Leonkov katonai szakértő az MK-nak elmondta, hogy a vezetésében történt átrendeződés hogyan befolyásolja majd a helyzetet a különleges katonai műveleti (SMO) zónában és hogyan hat az orosz védelmi minisztérium tevékenységére.
Az orosz katonai szakértő azonnali elemzését kommentár nélkül közöljük.
„Valerij Zaluzsnij lemondását már régóta előre jelezték, az ukrajnai projekt nyugati felügyelői ezzel egyetértettek. Washington szerint egy ilyen lépés Ukrajna döntése, tegyék hát, amit akarnak. Az Egyesült Királyság pedig semmilyen módon nem kommentálta ezt a kérdést. Más szóval, minden az ő hallgatólagos beleegyezésükkel történt” – mondta Leonkov.
Baljóslatú jövőt vízionálnak
„Az egyetlen nehézség az volt – mondta a katonai szakértő -, hogy találjanak egy kompromisszumos utódot, aki nem lesz olyan népszerű, mint Zaluzsnyij, de aki minden ügyről, különösen a harci műveletekről tájékozott. Két ilyen jelölt volt. Mindenki azt mondta, hogy ők Kirill Budanov és Olekszandr Szirszkij, utóbbi az ukrán védelmi minisztérium hírszerzési igazgatóságának vezetője. Szirszkij, mint a szárazföldi erők főparancsnoka, természetesen tisztában van az eseményekkel, hiszen minden harci műveletet a földön folytatnak.”
Leonkov szerint egyesek túlértékelték Zaluzsnyij érdemeit. „Ő volt a szervezője a hadsereg és a politikai vezetés közötti interakcióknak, annak érdekében, hogy az AFU a feladatait el tudja látni. De amikor a politikai vezetés nyomása érvényesült, Zaluzsnyij a saját játékát kezdte játszani. Igaz, ezt a játékot az Egyesült Államok szította, amely konzultációkat kezdett Zaluzsnyijjal a tűzszünet lehetőségéről és a konfliktus befagyasztásáról néhány lehetséges tárgyalással. De ezt a stratégiát csak az amerikaiak vetették fel, a britek úgy vélték, hogy az utolsó ukránig kell harcolni. Ugyanakkor a konfliktusnak lényegének globális gyökerei vannak, és a váltás a globális programot nem befolyásolja az ukrán hadsereg parancsnokainak változása. A lényeg az, hogy egy vezér kezében legyen a had irányítása. És ebben a tekintetben Szirszkij volt az, aki a szükséges kompromisszumos figurának bizonyult.”
Az orosz katonai elemző azonban baljóslatú jövőt vázolt:„ Szirszkij kinevezését is össze kell kötni azzal, amit a hadi támadás egyik fő irányának tartanak – és ez Harkiv. Látható, hogy éppen ebben az irányban Kupjanszk és Harkov környékén erődített területeket építenek ki, vagyis az ukrán had valamilyen rövid távú taktikai műveletet fog végrehajtani az Orosz Föderáció, pontosabban annak területe ellen, például a Belgorodi területen. De nagyobb léptékben, mint korábban, mint a szabotázscsoportok beszivárgása masszív ágyúzással kombinálva. Ez Szirszkij egyfajta vizsgafeladatának is tekinthető.”
Mi lesz a bukott hadvezérrel?
Arra a kérdésre, hogy Szirszkij erősebb-e, mint Zaluzsnyij, az elemző így reagált: „Az a helyzet, hogy Ukrajna összes katonai vezetője valaki más akaratának, valaki más harci feladatainak végrehajtója. Amint valamelyikük nagy katonai vezetőnek tartja magát, azonnal eltávolítják a katonai-politikai színtérről, aminek Zaluzsnyij esetében éppen tanúi vagyunk.”
Hogy mi lesz a sorsa a bukott főparancsnoknak? A szakértő igen erős párhuzamot állított fel: „Zaluzsnyij az angolszászok szempontjából értékes katonai szakember. Talán meghívják Európába állandó katonai tanácsadónak, NATO-képviselőnek. Ez egy érdekes esemény lenne, mert ha az ő sorsa ebbe az irányba fordul, akkor elmondhatjuk, hogy a Nyugat megváltoztatja taktikáját Ukrajnában. Mert elvileg a történelem ismétli önmagát. Emlékezzünk az ISIS terrorszervezetre, amely Oroszországban be van tiltva. Műveleteket hajtottak végre a Szíriai Arab Köztársaság hadserege ellen, és majdnem megsemmisítették azt. Amikor azonban elkezdtek veszíteni, a csoport legértékesebb személyzetét evakuálták Szíria területéről. Az amerikaiak Afganisztán területére szállították őket. Amikor pedig az USA elhagyta Afganisztánt, magukkal vitték őket, és most ennek a szervezetnek a vezetői valahol kamatoztatják „tehetségüket”, de hogy pontosan hol, azt még nem tudjuk megmondani. Követni kell Zaluzsnyij sorsát, mert lehetséges, hogy ugyanez a taktika ismétlődik meg az AFU parancsnokai számára.”
