Százak tüntettek a makói iskolánál, hogy a két félárva kisiskolást, a 12 éves Izabellát és a 9 éves Ábelt ne az apjuk, hanem a nagyszülők nevelhessék. Ez volt a tragikus sorsú édesanya, Beatrix utolsó kívánsága, amire a hatóság nincs tekintettel. Az édesanyja pár hete halt meg, hosszan tartó szenvedés után. Hét éve elköltözött a férjétől. Szülei makói házában éltek, jó körülmények között, mindenkinek volt saját szobája. A nagyszülők szerint az apa nem igazán kereste a gyerekekkel a kapcsolatot, fizette a gyerektartást, de semmi több.
„Amikor a lányom meghalt, egyből feltámadt benne az apai ösztön – nyilatkozta a Blikknek a nagyapa, Laurencsik János. – Ismerem az unokáim apját, nem szeretném ha ő nevelné őket. Még akkor is, ha tudom, a jog neki ad igazat. A gyerekek velünk akarnak élni, itt jobb nekik. Már többször megkísérelte elvinni a gyerekeket. Sajnos nem tehetünk ellene semmit most, de ez tragédia.”
Az iskola nem nyilatkozott lapnak, mondván nem szeretnének gyámügyi kérdésekben állást foglalni. Hétfőn már el akarta vinni az apa a gyerekeket, amit akkor a makóiak az iskola előtt élőlánccal akadályozták meg. A gyámügy viszont úgy határozott, a két gyermek felügyeleti joga az apát illeti meg, Ábel a kisfiú belekapaszkodott nagymamájába, sírt, toporzékolt, nem akart menni.
„Korábban a lányom volt férje még apasági vizsgálatot is kért, megkérdőjelezte, hogy Ábel az ő gyermeke lenne” – mondta a nagymama. Az apa hivatásos rendőr, mint ahogyan új párja is. Egyik rokonuk szerint a két gyerek jól érzi magát náluk, nem volt ellenállás, hazugság, hogy a gyereket a földön húzva, síró diákok között vitték magukkal.
