ACNEWS

Egy különös barátság: Leslie Mandoki többször is vendégül látta Gorbacsovot

Leslie Mandokinak nem csak zenészekkel, politikusokkal is sikerült szoros kapcsolatot kiépítenie. Az augusztus 30-án elhunyt Gorbacsovhoz is baráti szálak fűzték.

Hirdetés
Ad image

Leslie Mandokinak nem csak zenészekkel, politikusokkal is sikerült szoros kapcsolatot kiépítenie. Az augusztus 30-án elhunyt Gorbacsovhoz is baráti szálak fűzték.
 

A művész hálás a sorsának, hogy több politikai személyiséggel kerülhetett személyes kapcsolatba. Sokszor hangsúlyozza, hogy a rockzenész nagy társadalmi felelősséget hord a vállán a közönség bizalma által.

A magyar származású zenész Gorbacsov felesége, Raisza által került közel a Szovjetunió egykori elnökének családjához.

-Régi volt a barátságunk, úgy 27 évvel ezelőtt keresett meg a felesége, Raisza Gorbacsova, majd hármasban találkoztunk először. Egy zenei projektről akartak beszélni velem, ám nem csak munkakapcsolat született a találkozóból. Kialakult egy mély és őszinte barátság, többször meglátogattam őket Moszkvában, ők meg engem a München melletti Starnbergi tónál található otthonunkban.

-Miről beszélgettetek?

-Sok mindenről folytattunk mély beszélgetést, a múltról, a jövőről, milyen irányba kellene a világnak tartania. Megvitattuk, mi minden nem úgy alakult a múltban, ahogy az az egész világnak jó lett volna.

-Raisza 1999-es halála után is tartottátok a kapcsolatot?

-Igen és láttam, hogy a három héttel ezelőtti haláláig maga alatt volt imádott felesége elvesztése miatt. Hihetetlen nagy szerelem volt az övék, szimbiotikus kapcsolatban éltek. A politikai szellemiségük is megegyező volt, egyetértettek abban, hogyan kellene a világot jobbá tenni.

– Amikor egyedül maradt, akkor is meglátogatott téged vagy te őt?

-Igen, akkor is rendszeresen találkoztunk.

-Ilyenkor politizáltatok vagy zenéltetek is?

– Zenéről is beszéltünk, elmesélte az ő szempontjából a cenzúra egykori működését a progresszív rockkal kapcsolatban, amit én is játszom. Kissrácként a Bem rakparton a Jam együttessel játszottam ilyen zenét, amit akkor nem nagyon tűrt meg a politika. Megvitattuk, miért kellett ezt eltiporni: a lázadó lelkek, fiatalság zenéje volt, a szabadság vágy, a szabad gondolkodás dallamai.

-A Szovjetunióban egykor lehetett ilyen zenét hallgatni?

-Amikor Gorbacsov a peresztrojkát és a glasznosztyot elkezdte hirdetni a zenei világ is fellendült a Szovjetunióban. A Melódia nevű lemeztársaságnál megjelenhetett az angol Jethro Tull együttes albuma. Ian Anderson a Jethro Tull szíve és lelke alapító tagja a MANDOKI Soulmates zenekarnak, régi jó barátom.

Ezzel a lépéssel a nyugati zenész világ érezte, hogy itt van ez a politikus, aki nem csak dobálózik a szavakkal, hanem komolyan is gondolja, hogy vége a diktatúrának, a cenzúrának.

-Zenei területen sikerült együttműködni?

.

-Igen. Én voltam a zenei rendezője az „50 éves a rock” című német tévéműsornak, amit egy nagy sportcsarnokból közvetítettek élőben. Három héttel adás előtt eljött hozzám a tévétársaság elnöke és megkérdezte, hogy nem hiányzik még egy világsztár? Ő Bruce Springsteenre gondolt, nekem más valaki jutott az eszembe. Mondtam, hogy zeneileg jól állunk, ám javasoltam Mihail Gorbacsovot. Őt szerettem volna meghívni, és Gorbacsov szívesen eljött. Egy teljesen más és új szemszögből kaptunk betekintést az egykori politikai helyzetbe. Elmondta, hogy a progresszív rocknak mekkora súlya volt a diktatúra ellen, és szavaival visszaigazolva éreztem az én életutamat is, hogy disszidálnom kellett.

 

-Milyen zenét szeretett hallgatni?

-Közösen Stravinskyt is hallgattunk, de szerette a progresszív rockot is, azt, amit én játszom.

-A felesége és az ő temetésére el tudtál menni?

– Egyikre sem. Raiszáénál amerikai turnén voltam. Mihailéra sem sikerült, péntek este még koncerteztem, nem tudtam odaérni. Nem repült sajnos az embargó folytán gép az EU-ból, és a barátaim akiknek van repülőgépük, jogosan tartottak az embargó orosz következményeitől.

Sajnáltam, és azt is, hogy nem mentek el a világ vezető politikusai a temetésére, csak a magyar miniszterelnök képviselte a szabad világot, míg az egykori kommunista vezetőjén, Brezsnyevén minden akkor fontos politikus jelen volt.

– Jó embernek tartottad?

– Első kérdése mindig az volt, amikor felhívtam, hogy mi van a gyerekekkel. Nagyon jószívű, jólelkű férfi volt. Csak jót tudok róla mondani. Az ő szavai, tanításai nagyon hiányoznak, nem csak nekem, az egész világnak.

 

Facebook
Twitter
Reddit
Telegram
Email
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés