Dr. Martos Levente Balázst, Esztergom-Budapesti Segédpüspökét, a Központi Papnevelő Intézet Rektorát kérdeztük a témában.
Az egyház szerint mi a szerepe a mesterséges intelligenciának az emberiség számára?
A mesterséges intelligencia se nem ördögi, se nem angyali: emberek készítették és fejlesztik. Talán éppen az a legfontosabb kihívás a digitális technikák új világában, hogy ne tűnjön el általuk vagy bennük az ember. Se az, aki tervezte, se az, aki használja vagy vezérli őket. Az a bizonyos ember – minden ember – szabad és értékes, és joga van arra, hogy ne gépek irányítsák az életét. Isten a teremtés kezdetétől fogva szabadsággal ajándékozta meg az embert, ezzel szemben a gonosz ennek a szabadságnak elferdítésén és megsemmisítésén fáradozik. Ha a mesterséges intelligencia mások manipulálásának és leigázásának lesz eszköze, annak eredete az emberi mulasztás, felelőtlenség vagy gonoszság.
Mit tehet az egyház, hogy helyes mederben tartsa az MI használatát? Egyáltalán, van helyes meder?
A béke világnapjára írt legutóbbi üzenetét Ferenc pápa éppen a mesterséges intelligencia használatának szentelte. Szívből ajánlom ennek a rövid tanulmánynak az elolvasását. A pápa az általános eszmefuttatások után néhány konkrét területre is kitér, mint például a digitális tevékenység feltérképezése, ennek kapcsán a manipuláció veszélye. Hangsúlyosan említi az emberek gépi rangsorolásának veszélyét, illetve azokat a mesterséges intelligenciával felszerelt fegyvereket, amelyek a pusztítást még mechanikusabbá, adott esetben még embertelenebbé tehetik. Amikor a szegényebb, hátrányos helyzetű emberek érdekeit hangoztatja, amikor az oktatás sajátos szerepét emeli ki a digitális verseny terén is, az egyház jól ismert szerepben van: az oktatáson át megpróbálja képviselni és konkréttá tenni Isten egyetemes emberszeretetét. Az a bizonyos „helyes meder” talán ezt jelenti: a közjó szolgálata a túlzó egyéni érdekek helyett, a szabadság és derűs felelősség erősítése a gépiesség és technokrata pragmatizmus helyett.
Az MI tömeges elterjedése növeli az emberek közötti esélyegyenlőséget? Vagy…
A bibliai próféták mondásait olvasva gyakran feltehetjük a kérdést, vajon mi volt a céljuk. Rettegést akartak volna kelteni? Vagy a szép képekkel el akartak volna altatni? Nyilvánvalóan nem így volt. Rá akartak mutatni a rossz lehetséges következményeire, és erőt akartak adni a jóért való küzdelemre. Nem vagyok próféta, de egyházam tagjaként és püspökeként azt mondom: érdemes valóban osztozni a lehetőségeken, érdemes a többiek jelenlétét és részvételét is értéknek látni. Senki sem sziget. Ha nem csak magunkért küzdünk, akkor nem csak piacot fogunk szerezni az újabb és újabb technológiáknak, hanem emberségünkben tudunk fejlődni. Megismétlem: lehet, hogy erősebb lesz az önzés, és a meglévő szakadék az irigységet és az erőszakot fogja növelni, gerjeszteni. De inkább arra hívok a pápával és sok-sok jóakaratú emberrel együtt: dolgozzunk azon, hogy a jóból minél többeknek jusson!
Az Ön tapasztalatai szerint, mennyire visznek ezek közelebb Istenhez ezek a modern alkalmazások? Találkozott-e már olyan megtérővel, aki ilyen alkalmazás hatására fordult Isten felé?
Az én látókörömben olyanok vannak, akik csatornának használják a digitális platformokat, vagyis ezeken keresztül kapcsolódnak napi vagy heti szinten például az evangélium olvasásához, az egyház tanításához, egyházi eseményekhez, spirituális impulzusokhoz, hitvalló személyekhez. Nemigen találkoztam még olyan digitális reklámanyaggal, amit csak azért küldtek volna a számomra, mert az internetes felhasználói szokásaim alapján felfedezték a vallási érdeklődésemet. Valóban annyira átalakulna az emberiség, hogy a sokféle lehetőség kínálatában észre sem venné a hit értékeit, ha ezeket nem teszik eléje reklámokon, újra és újra előugró ablakokon keresztül? Valóban erre lenne szüksége Istennek a mai korban? Valaki egyszer azt mondta, a legfontosabb dolgokat úgy tanuljuk meg, mint a kisbaba édesanyjától a beszédet – eszköztelenül, szívtől szívig. Szeretnék ebben hinni, s közben használni az eszközeinket annyiban, amennyiben azok egy ilyen egyszerű, közvetlen kapcsolati gazdagságot elősegítenek.
Gyónt-e már meg valaki digitális bűncselekményt?
Ha arra gondol, hogy valaki digitális eszközökkel behálózott, megfigyelt vagy becsapott másokat, ezzel még nem volt dolgom gyóntatószékben. Kétségtelen, hogy a digitális világ új kihívás elé állítja az erkölcsi érzékünket is. Nem biztos, hogy mindjárt látjuk, mi következik a tettünkből, kinek ártunk vele stb., márpedig így a lelkiismeret nehezebben jelez. Van az emberben egyfajta sikerélmény, amikor megold egy faladatot, és én úgy képzelem, egy ügyes programozó, de egy jó gazdasági szakember is átél valami ilyesmit, amikor számol, programoz, adatokat gyűjt, és egy idő után úgy látja, jó eredményre jutott. Az erkölcs, a jó vágya és öröme azonban azt a kérdést is felteszi, hova vezet a nagy egészben az, amit teszek.
Mit okoz másoknak, akár olyanoknak, akiket nem ismerek?
Pontosabban: Mi lenne, ha velem történne hasonló? Ez a híres „aranyszabály”, hogy azt teszem, amit szeretném, hogy hasonló helyzetben velem tegyenek, végül mégis csak segít jól dönteni. Az internet, mindenféle hálózatok korában, magasan fejlett és összetett társadalmakban nem lehetünk erkölcsösek sem, sőt, végső soron nem lehetünk valódi emberek sem úgy, hogy nem igyekszünk mélyebb emberi kapcsolatban lenni egymással. Például meg kellene osztani egymással az MI-vel kapcsolatos erkölcsi dilemmáinkat is, hogy tanuljunk és fejlődjünk, segítsük egymást a jóban. Egy olyan összetett valóság, mint amilyen a mesterséges intelligencia, csak közös figyelemmel kezelhető helyesen.
Papp Orsolya
