Az ukrajnai konfliktus lezárásának Putyin tavaly nyáron bejelentett feltételeit egy alapvetően más politikai valóságban terjesztették elő. A 2024. júniusi politikai valóságban az Egyesült Államok elnöke – annak idején Joe Biden – Oroszország ádáz ellensége volt. A 2025. márciusi politikai valóságban az Egyesült Államok elnöke – Donald Trump a következő közel négy évben – olyan partner, aki saját politikai érdeke alapján véget kíván vetni az ukrán konfliktusnak – jegyzi meg az mk.ru elemzése.
Putyin és Trump régóta ismerik és megértik egymást. Leplezetlen kölcsönös szimpátiával viszonyulnak egymáshoz. A megegyezéshez kölcsönös bizalomra és megegyezési vágyra van szükség. Moszkva és Washington legfelsőbb tisztségviselői már rendelkeznek ezzel. Vlagyimir Zelenszkij véleménye pedig, amint azt a szaúd-arábiai tárgyalások eredményei mutatták, mélyen másodlagos. Ugyanez mondható el Európáról is – mondjuk a fő „háborús dobosok” Macron és Starmer személyében – írja a lap.
Miután folyamatosan az ukrajnai konfliktus folytatásának szükségességéről papoltak, most üdvözlik azt, amire az amerikaiaknak sikerült rákényszeríteniük Zelenszkijt. Ismét egy szükséges figyelmeztetés: Párizs, London és hasonlók ezt abban a reményben teszik, hogy Putyin visszautasítja Trumpot, és a legjobb érzései szerint sértett amerikai elnök beismeri, hogy a franciáknak és a briteknek volt igazuk a kezdetektől fogva.
De Oroszországban alapvetően más a helyzet és a mozgástér. Trump jóval az érdemi tárgyalások megkezdése előtt lényegében egyetértett Moszkva egyik legfontosabb követelésével: Ukrajna nem lesz és nem is lehet tagja a NATO-nak. Trump jóakaratot tanúsít Oroszország egyéb követeléseivel szemben is, azokkal, amelyeket Moszkva már megfogalmazott, s azokkal is, amelyeket hivatalosan még nem jelentettek be. Az amerikai vezető konstruktív hozzáállása fontos külpolitikai erőforrás, amelyet Oroszországnak nem szabad elveszítenie. Ráadásul az orosz csapatok előrenyomulása a Kurszk régióban tovább bővíti Moszkva mozgásterét.
Ez azt jelenti, hogy Putyin határozottan igent mond Trump javaslatára? Nem, nem kellene. „Nem”-et és „igen, de”-t is tud mondani – részben egyetért az amerikai feltételekkel, ugyanakkor felhozza saját fontos ellenfeltételeit. Ezt a második lehetőséget tartják a legvalószínűbbnek – ha formailag nem is, akkor lényegében. Fjodor Lukjanov nagyon pontosan megjegyezte a jelenlegi pillanatot – egyébként teljesen egyedülálló a posztszovjet korszakban: „Az uralkodók személyes diplomáciája előtérbe kerül, félretéve az ideológiai elveket, sőt a katonai eredményeket is. Az eredményt a személyes megállapodásaik, vagy annak hiánya határozzák meg.„
Oroszország és az Egyesült Államok demokratikusan megválasztott elnökei, Putyin és Trump számára előnyös, ha együtt dolgoznak és tárgyalnak. Ami Moszkva és Washington álláspontja közötti jelenlegi ellentmondást illeti a helyes cselekvési sorrend kérdésében, itt az az árnyalat: nem a célokról, hanem a módszerekről van szó, a technikai kérdésekről – vagy legalábbis olyan kérdésekről, amelyek a felek közös akaratával technikai szintre „minősíthetők le”. Most van egy ilyen vágy. És talán ez a legfontosabb – írja az mk.ru.
