Bradányi Iván dalszövegíró, az eMeRTon-díjas, Magyar Rádió- és Artisjus-életműdíjas alkotó, számos sláger szerzője 92 évesen hunyt el vasárnap a Szent Imre Kórházban. Pályatársai, barátai emlékeznek meg róla.
Számos magyar énekes köszönheti neki valamelyik örökzöld slágerét, többek között Kovács Kati, akinek az Indián nyár című dalát generációk dúdolják. Az Édes kisfiam című slágert is ő kapta tőle eredetileg, de Cserháti Zsuzsának, akinek épp akkor kisfia született, megtetszett a dal és elkérte Kovács Katitól 1980-ban. Nem véletlen, hogy az énekesnő is nem akarta elhinni, hogy örökre el kell búcsúznia a zeneszerzőtől. Amikor reggel felhívtuk, hitetlenkedve fogadta halálának hírét, és zenekari próbára hivatkozva megszakította a beszélgetést.
Straub Dezső Bradányi Iván barátja volt, őt is mélységesen megrendítette a dalszövegíró halála.
„Bradányi Iván számomra egy kivételesen fontos ember volt. 40 éves barátság fűzött minket egymáshoz. Ő a legtermékenyebb magyar fordító, hat nyelven beszélt. Rengeteg életrajzi könyve jelent meg és azt hiszem a legtöbb nagy slágert Iván fordította magyarra. Egy roppant jó humorú ember, aki az utolsó percéig dolgozott, 92 éves korában még a Katolikus Rádióban egy rendszeres zenei adást vezetett. A Katolikus Rádió és Újbuda, amelynek díszpolgára is saját halottjának tekinti Ivánt. Nagyon szerettem a barátomban, hogy benne semmiféle szakmai féltékenység nem volt. Mi beleírtunk egymás műveibe, Iván segítsége és rutinja aranyat ért. Ez persze visszafelé is működött: valami jól sikerült, képes volt elismerni, s kijavítani saját írását. Egy nagyon-nagyon szeretni való embert vesztettünk el, hiányozni fog…” – emlékezett barátjáról a Jászai Mari-díjas színművész.
A Korda házaspár életművében is fontos szerepet töltött be, kapcsolatuk jóval több volt a munkánál.
„Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy számtalanszor együtt dolgozhattunk. Előbb ismertem őt, mint Gyurit – mondta az AcNewsnak Balázs Klári, akitől Korda György vette át a szót. – Amikor Iván visszajött Spanyolországból a ’70-es évek végén, akkor ismerkedtünk össze. Egészen a haláláig nagyon jó kapcsolatot ápoltunk, ami nem csak szakmai, hanem baráti volt. Sokszor összejártunk, jókat enni, és filmeket nézni. Emlékszem, annak idején mi szereztünk neki lakást a Gellért fürdőnél. Ott élt élete végéig. Iván a pályafutásom egy fontos tényezője, nélküle nem tartanék ott, ahol. Ő volt az az ember, akiről azt hittem, 100 évig fog élni.”
Bradányi Iván 1930-ban született Budapesten. A Magyar Rádió Zenei Osztályán tizenkilenc évesen kezdett el dolgozni, ő volt az első, aki dalszövegíróként került ide. 1949-ben jelentek meg első dalai. A hatvanas években Londonban, majd Barcelonában élt, 1972-ben tért vissza Magyarországra és a Magyar Rádió külső munkatársa lett.
Olyan zeneszerzőkkel dolgozott együtt, mint Buday Dénes, Fényes Szabolcs, Bágya András, Martiny Lajos, Hajdu Júlia, Vincze Ottó. Dalszöveget írt mások mellett Kovács Katinak (Egy nyáron át; Hogyha elhagysz; Indián nyár), Záray Mártának (Egyszer te, egyszer én; Mindenki jó barát; Olyan voltam én), Vámosi Jánosnak (Amíg itt vagyok; Felhőket hajt a szél; Vigyázz, ha jön a boldogság), Korda Györgynek (Amíg csak élek; Engedd meg, hogy szeresselek téged; Jó, hogy rád találtam), Cserháti Zsuzsának (Ábrándozás; Maradj még; Senki nem vigyázz rám), Máté Péternek (Ez majdnem szerelem volt; Ki tudja, miért?; Ma ősz van Velencében). Színészeknek is írt dalszövegeket, többek között Tolnay Klárinak, Márkus Lászlónak, Latinovics Zoltánnak sanzonokat. A rendszerváltásig mintegy kétezer dala került hangszalagra. Munkásságát számos díjjal ismerték el, eMeRTon-díjat 1988-ban és 1989-ben, Huszka Jenő-díjat 2000-ben, a Magyar Rádió Életműdíját 2005-ben, az Artisjus-életműdíjat 2011-ben vehette át, 2015-ben Újbuda díszpolgára lett.
