Gróf Andrássy Gyula 1823. március 8-án született egy székely eredetű főnemesi család sarjaként. Már fiatalon kitűnt tehetségével, amelyre Széchenyi István is felfigyelt, és megjósolta, hogy jelentős szerepet fog játszani az ország vezetésében.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Andrássy aktívan részt vett a harcokban. Mindössze 25 évesen Zemplén megye főispánjává nevezték ki. Harcolt a pákozdi és a schwechati csatában, majd a tavaszi hadjárat során Görgey Artúr segédtisztjeként szolgált. 1849-ben címzetes ezredessé léptették elő, és Isztambulba küldték követségi megbízatással.
A szabadságharc bukása után az osztrák hadbíróság halálra ítélte, és távollétében jelképesen kivégezték: nevét az akasztófára szögezték. Ezután hosszú emigráció következett, amelynek éveit Párizsban és Londonban töltötte. Megjelenése és karizmája miatt a társaságokban „a szép akasztott férfiként” emlegették.
1858-ban, amikor amnesztiát kapott, hazatért Magyarországra, és csatlakozott Deák Ferenc politikai táborához, a Felirati Párthoz. A kiegyezési tárgyalások során különösen jó kapcsolatot alakított ki Erzsébet királynéval, akinek közvetítésével sikerült elérni, hogy Ferenc József 1866-ban találkozzon vele és Deákkal. Az uralkodó végül elfogadta Deák javaslatát, amely Magyarország alkotmányának helyreállítását és Andrássy kinevezését tartalmazta. 1867. február 17-én miniszterelnökké nevezték ki, majd június 8-án, az uralkodó koronázásán ő helyezte Ferenc József fejére a Szent Koronát.
Miniszterelnöksége alatt a dualista rendszer megszilárdítása és a polgári államrend kiépítése volt a legfőbb célja. Ebben az időszakban született meg az önálló magyar honvédség, jött létre a horvát–magyar kiegyezés, fogadták el a nemzetiségi törvényt és vezették be a kötelező elemi oktatást. A közigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztása is ekkor valósult meg. Valamint az Állami Számvevőszék és az ügyészi szervezet felállítása is az ő kormányzása alatt történt – írja a Múlt-kor.
Egyik legnagyobb terve Budapest világvárossá fejlesztése volt. Szorgalmazta a sugárutak és paloták építését, ennek eredményeként született meg a róla elnevezett Andrássy út, amely Pest egyik legszebb sugárútja lett.
1871-ben lemondott miniszterelnöki tisztségéről, és az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztereként folytatta pályafutását. Külpolitikájának középpontjába a közép-európai térséget helyezte, és az ő kezdeményezésére hívták össze az 1878-as berlini kongresszust, amely a Balkán helyzetének rendezésére törekedett.
Élete utolsó éveit betegsége miatt visszavonultan töltötte az Adriai-tenger partján fekvő voloscai kastélyában, ahol 1890. február 18-án hunyt el. Hamvait Tőketerebesen helyezték örök nyugalomra, és érdemeit törvénybe iktatták. Budapesten, a Kossuth téren 1906-ban állították fel szobrát, amely tiszteletének egyik maradandó jelképe lett.
