Emilio ma már sikeres énekes, de volt egy olyan időszaka, amikor sokáig nélkülöznie kellett.
Emilio mára átlag feletti színvonalon él, de sokat kellett tennie azért, hogy siker és fényűzés vehesse körül. Emilio a nincstelenséget akkoriban első kézből tapasztalta meg, minderről a Blikknek mesélt.
„Amikor a szüleim elváltak, nagyon rossz anyagi helyzetbe kerültünk, amiből nagyon sokáig nem tudtam kitörni. Mindenképpen zenélni akartam, de nem jött az átütő siker. Hiába próbálkoztam, játszottam különböző bárokban, nem tudtam magam eltartani, és volt idő, hogy hajléktalan lettem. Akkor írtam meg a Ne nézz vissza rám! című slágeremet, amit 2002-ben kiadtam. Ez a dal változtatta meg az egész életemet” – kezdte lapnak Emilio, akinek 2003-ra már lemezei voltak, folyamatosan járt fellépni. Hirtelen rengeteg pénzt kezdett keresni, de nem tudott vele okosan bánni.
„Elvakított a siker, a csillogás. Korábban sosem volt még annyi pénzem, mint akkor, ezért sem tudtam jól bánni vele. Annyit éheztem, nélkülöztem, hogy akkor mindent be akartam pótolni. Folyamatosan a legjobb éttermekben ettem – ami meg is látszódott rajtam –, vásároltam, buliztam, és a csajokra meg a barátaimra költöttem minden pénzem. Az első fizetésemből mindegyikőjüket meghívtam enni, majd egy márkás boltba, és vettem nekik sportcipőt. Aznap nagyjából ötszázezer forintot költöttem el, de nem érdekelt. Mindent meg akartam adni azoknak az embereknek, akikkel együtt éltük át a nyomort. Több tíz-, sőt, lehet, hogy százmilliót is elszórtam ebben az időszakomban.” – vallott be őszintén az énekes, akit felesége, Tina terelt vissza a helyes útra.
„Nem tudtam hogyan kell bánni a pénzzel, és egy olyan társ se volt mellettem, aki ebben segíthetett volna. Aztán 12 évvel ezelőtt találkoztam Tinával. Mellette lenyugodtam, és elkezdtem tervezni a jövőt. Neki köszönhetően tanultam meg spórolni, aminek meg is lett az eredménye, hiszen mára egy csodálatos birodalmat építettünk fel, amiért mindketten kőkeményen megdolgoztunk, sőt, a lányunk, Vivike is, hiszen gyerekkora óta ő is pénzt keres.”