Amióta létrehozta az erotikus oldalát sorra érkeznek a rajongói levelek, többen alkalmi randevúért fizetnének neki, sőt van, aki leszbikus felnőtt filmet is forgatna vele.
Molnár Anikó Onlyfans profilja vasárnap indult el, és már most sokan előfizettek a tartalmaiért, ami nem kis összeget jelent számára. Ez a pénz viszont nem mind az övé, hiszen komoly csapat áll mögötte, akik segítik a munkáját.
„Én is azt hittem, hogy nagyon egyszerű lesz kezelni ezt az oldalt, feltöltök pár fotót, írok oda valamit stb., de egyáltalán nem így van. Amikor leültem két informatikus barátommal beszélni, megdöbbentem, hogy milyen bonyolult ez az egész, mi mindent figyelembe kell venni, hogy jól működjön az oldal. Ezért kértem meg őket, hogy a technikai hátteret biztosítsák nekem, persze nem ingyen. Ezen kívül persze nem csak a képeket lövöm fel magamról minden nap a világhálóra, hanem szöveget is kell hozzá írni, illetve tartom a feliratkozóimmal a kapcsolatot is, ami sokszor nem egyszerű” – kezdte az AcNewsnak Anikó, majd elmesélte, hogy néha nehéz az emberek fejébe verni, hogy az erotikus fotóin kívül más nem megvásárolható.
„A feliratkozóim többsége 20 és 45 év közötti férfi. Nagyon jók a visszajelzések, de gyakran kapok túl durva ajánlatokat. Többen is kérdezték, hogy mennyi lenne velem egy éjszaka, hol és mikor találkozzunk, hogy lefeküdjön velem, részletesen leírják miket csinálnának. És persze nem küldhetem el őket durván melegebb éghajlatra, hiszen fizetnek a tartalmaimért, szóval visszafogom magam és próbálom megtalálni az arany középutat. De nem csak férfiaktól, hanem előfordul, hogy nőktől is kapok üzenetet. Nemrégiben például rám írt egy lány, hogy leszbikus pornót forgatnának velem. Ezt természetesen elutasítottam, mert vannak határok, amit betartok” – folytatta a civilben sminktetoválóként dolgozó híresség, aki elárulta, hogy mennyire megkönnyebbült mióta megcsinálta az oldalát.
„Lehet furán fog hangzani, de kicsit úgy érzem, mint egy meleg ember, miután coming outolt. Régebben mindig odafigyeltem, hogy mindenkinek megfeleljek, hogy milyen ruhát veszek fel, ez most már egyáltalán nincs így. Megkönnyebbültem, és az emberek is kedvesek velem. Azt hittem, hogy ha ezek után bemegyek a boltba, ahova szoktam járni, csúnyán néznek majd rám, de egyáltalán nincs így. Most még jobban mosolyognak. A visszajáró vendégeim is kérdezgetnek erről a munkáról, és egyáltalán nem ítélnek el miatta, sőt mindenkitől csak dicséretet kapok.„