RemĆ©li, hogy most mĆ”r nem fog kƶzbeszĆ³lni a jĆ”rvĆ”ny.
A szĆnĆ©sznÅ hosszĆŗ kĆ©nyszerpihenÅ utĆ”n, Ćŗjult erÅvel veti bele magĆ”t a munkĆ”ba. Ćppen ezĆ©rt a nyĆ”r szĆ”mĆ”ra nem a pihenĆ©srÅl fog szĆ³lni, hanem rengeteg fellĆ©pĆ©srÅl, prĆ³bĆ”krĆ³l, sÅt, mĆ©g rendezÅkĆ©nt is helyt kell majd Ć”llnia.
āA kƶzƶnsĆ©g Ć©s a szĆnĆ©szek is ki voltak mĆ”r Ć©hezve az elÅadĆ”sokra. Nagyon jĆ³ lĆ”tni minden alkalommal, hogy mennyire ƶrĆ¼lnek egy-egy elÅadĆ”snak, nevetnek, tapsolnak, ez pedig minket, szĆnĆ©szeket is feltƶlt. Nagyon hiĆ”nyzott ez az Ć©rzĆ©s, Ć©s csak remĆ©lni tudom, hogy most mĆ”r nem fog kƶzbeszĆ³lni a vĆrus, Ć©s folytathatjuk szeptembertÅl, amit elkezdtĆ¼nkā ā mondta a Metropolnak Gregor Bernadett.