Zalatnay Cini életét végigkísérte Marvin Gaye, igaz manapság Bruno Mars az, akire megmozdulnak a lábai. Az énekesnő a börtönéveket is felelevenítette: rabtársai folyton két dalt kértek tőle, ő pedig jó előadó módján, eleget tett ezeknek a felkéréseknek. Lássuk, melyek a Hét dalai, amit ezúttal Zalatnay Sarolta válogatott össze.
Ez most a kedvenc dalom:
– A saját dalaim közül még mindig a Dr Brs-sel közös dalom, a Hosszú forró nyár, amely már közelít a 9 milliós nézettséghez. Azt gondolom, ez az én korosztályomtól nem rossz. Ami nem az enyém és nagyon sokat pörög nálam az a Die with a smile Lady Gaga és Bruno Mars előadásában. Elképesztően szép dal, nagyon szeretem. A zenei felfogása, a himnikussága – úgy, ahogy van, nagyon betalált nálam. Nagyon érdekes ebben a tuc-tuc világban ilyen kincseket készíteni.
A zene, ami végigkísérte az életem:
– Nálam ez úgy néz ki, hogy először imádom az adott dalt, aztán addig hallgatom, amíg meg nem unom. Majd egy-egy ember visszaimádtatja velem. A Nem vagyok én apáca pont ilyen számomra – miközben tudom, hogy rám írták, egyértelműen. De, ha nem sajátot kell mondanom, akkor a Queen összes szerzeményét mondanám. Brian May-től a Love of my life viszont örök klasszikus az életemben. Az I Heard It Through The Grapevine Marvin Gayetől is nagy kedvencem régóta. Marvin Gaye volt a Mick Jagger még Mick Jagger előtt – de mondhatnám ugyanzt a példát James Brownnal is. Imádom Marvin Gayet. Nagy király, egy etalon. Annyira szeretem ezt a dalt, hogy a Supraphon lemezemen énekeltem is.
Ebbe a zenébe emlékeket zártam:
– A fák, virágok, fény – mindig az édesanyámat juttatja eszembe. A Tina Turner Proud Mary hatására mindig újra élem az angliai élményeket. Ezt annak idején a Loksival is énekeltem. Ráadásul Tina ott ült melelttem a Speak easy-ben. A Queen Bohemian rhapsody-jába szintén rengeteg emléket zártam. Velük is találkoztam Angliában, Freddie születésnapján ott voltam az Intercontinental tetején, Brian May-hez is szoros barátság fűzött. A börtönben mindig kiabáltak a rabtársaim, hogy Cini, énekelj. Mindig a Félteni kell című dalt, na és természetesen a Nem vagyok én apácát.
Ez a zene a party-himnuszom:
– Bruno Marsot mondom megint. A 24K Magic iszonyatosan jó zene – nem mellesleg ez a fiatal fiú is elképesztő nagy tehetség. Nagyon szeretem a munkásságát. Ilyen még James Brown I feel Good című dala is, de egyértelműen Bruno Mars 24K-ja most a party-himnuszom.
A zene, amire sírni szoktam:
– Húha, az nagyon sokszor előfordul, hogy zenére pityergek. A sajátjaim közül a Mikor elalszol, álmodj velem ilyen zene. Brenda Lee I’m Sorry-ja viszont már nagyon fiatal korom óta meg tud siratni. Van még egy, amit a szövege miatt is, meg úgy egyáltalán nagyon megmozgat bennem valamit. Ez a Forever Young az Alphaville-től.
Sosem vallanám be, hogy tetszik:
– Hát az nézését, meg a járását… Az ilyen kaliberű dalokat sosem vallanám be, hogy tetszik. (nevet) Pillanatok alatt belemászik az ember fülébe és semmit nem tudsz tenni olyankor, csak mondogatod, hogy ne már. Aztán persze kiénelked magadból. A Váradi Roma Caffé is ilyen. Niki lányom szokta őket dalolászni itthon, aztán rám ragad mindig.
A zene, amit nem bírok meghallgatni:
– Nem leszek szimpatikus azzal, amit mondok. El kell ismerni, hogy hatalmas tömegeket mozgat meg, továbbá értékelem azt, hogy teljesen új színt csempészett a könnyűzenébe, de nekem nem csak a jelenség, maga a zenéi sem tetszenek. Azt viszont nem árulom el, hogy kiről beszélek.
