Ceaușescu rémuralma 1965-től 1989-es kivégzéséig tartott. A forradalomnak ma van a 34. évfordulója.
1965. december 8-án, Gheorghe Gheorghiu-Dej halála után került a kommunista párt és ezzel Románia élére. Független, nacionalista politikájával nagy népszerűséget szerzett, széles körű személyi kultuszt épített ki, Conducatornak (Vezérnek), a Kárpátok Géniuszának neveztette magát. Feleségét, Elenát miniszterelnök-helyettessé tette meg, és 400 rokonukat is magas párt- és állami tisztségekbe helyezte. A pártfőtitkár azonban az 1980-as évek második felében tömegbázisát, külső és belső támogatását egyaránt elvesztette, hatalmát csak a Securitate, a biztonsági szolgálat rémuralma tartotta fenn.
A diktátor-házaspárt népfelkelés buktatta meg. 1989. december 16-án Temesváron a lakosság megakadályozta Tőkés László ellenzéki református lelkész letartóztatását. A következő napokban ezrek tüntettek, követelve Nicolae Ceaușescu állampárti vezető lemondását. A tüntetések átterjedtek Bukarestre és az ország többi vidékére is.
A megmozdulások néhány nap leforgása alatt hatalmas felkeléssé duzzadtak, majd az események forradalommá szélesedtek. December 22-én ezrek gyűltek össze a fővárosban. Amikor Ceaușescu az elnöki palota erkélyéről szólni próbált, beléfojtották a szót és kifütyülték.
A diktátor ezután helikopteren elmenekült, de elfogták. Rendszere megbukott, a kormány lemondott, s a volt pártmunkás, Ion Iliescu vezetésével megalakult a Nemzeti Megmentési Front.
December 25-én – rögtönzött bíróság előtti zárt tárgyalást követően – kivégezték a Ceaușescu-házaspárt, miután felelősnek találták őket 60 ezer ember haláláért és a nemzetgazdaság tönkretételéért.
