A vihar éppen akkor kezd rá igazán, amikor megérkezünk a Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézetbe. 1500 ember tölti a rácsok mögötti monoton mindennapjait itt, a vasi város szélén és egyúttal a társadalom peremén. 2009 óta pedig köztük van Molnár Attila, az 1986-ban öngyilkosságot elkövetett magyar szépségkirálynő, Molnár Csilla Andrea öccse is.
Amint az ismeretes, a most 54 éves férfi bűnlajstroma igencsak hosszú. Attila nem csupán egy szörnyű emberölési ügy miatt került a hűvösre: korábban hivatalos személy elleni erőszak és rablás miatt is szembekerült már a törvénnyel. Magas, szikár, hajlott hátú ember, fogazata erősen hiányos, körmei sárgák. Mélyen ülő gombszemeivel rezzenéstelenül mered maga elé. Leül, idegesen dobolni kezd, majd a lábait rázza és várja, hogy megszólalhasson.
Hogy van, Attila?
– Köszönöm. Megvagyok. Tizenhat év börtön után tönkrementem testileg-lelkileg, egy emberi roncs vagyok. Várom a szabadságot, de az még odébb van. 2029.
Mesélne egy kicsit magáról? Mi a legszebb és mi a legrosszabb emléke a gyerekkorából?
– Tudja, csak kisgyereknek volt jó lenni. Aztán Csilla szörnyű halála után minden megváltozott…
Hogyan emlékszik vissza a végzetes, 1986. július 10-i napra, amikor a testvére öngyilkos lett?
– A családi vendéglőben dolgoztunk Fonyódon; forró nap volt, Csilla pedig éppen akkor jött haza a nyári gyakorlatról. Felrohant az emeletre, anyu meg utána. Bezárkóztak, azt viszont csak később tudtam meg, hogy nagyon összevesztek. Anyámnak üzleti tervei voltak, Csilla sikereit akarta kihasználni, a nővérem viszont azt tervezte, hogy elköltözik otthonról egy nála jóval idősebb, nős üzletemberhez. Szerelmes volt, de a szüleim tiltották. Azt hiszem, rá akart ijeszteni anyura, ezért szedte be azt a rengeteg gyógyszert.
Mi történt a veszekedés után?
– A vendégek már fizettek volna a placcon, ezért én keresni kezdtem anyámat. Mire felértem az emeletre, Csilla már a vécében öklendezett és azt kiabálta nekem: „Mondd meg anyunak, hogy kijött minden. Kijött minden!”
Én lerohantam anyánkhoz az étterembe, aki éppen egy asztalnál fizettetett: „Anyu, a Csilla azt üzeni, hogy kijött minden” – mondtam értetlenül, majd kétségbeesetten megkérdeztem: „Hívjam a mentőket?” Erre kaptam egy hatalmas pofont, magam sem tudom, miért. Nem értettem az egészet. Kimentem, sírtam egy sort az utcán.
Ki találta meg Csillát?
– Visszaszaladtam az emeletre, de anyám bezárt a szobámba. Onnantól én nem láttam semmit. Az utolsó emlékem Csilláról, hogy vizes törülközővel a homlokán, holtsápadtan fekszik. Nekem már semmit nem tudott mondani. Bentről hallottam, hogy megjöttek a mentők, aztán Radnai főorvos szavait: „Mindegy, hogy mi volt. Egy a vége: Csilla meghalt.” Én ott megtörtem.
Eztán siklott félre az élete?
– A végső baj akkor jött el, amikor éppen Olaszországban pincérkedtem. Gyönyörű családom volt, egy hároméves kisfiúval és egy másfél éves kislánnyal, feleséggel. A nejem aztán egyik pillanatról a másikra egy üzenetben bejelentette, hogy elhagy. Ott volt az a pont, amikor végleg tönkrementem. Sírva dolgoztam végig a napot, aztán elindultam lefelé a lejtőn. Nem alkoholista lettem, mint sokan, hanem bűnözni kezdtem. Kocsikat kölcsönöztem ki és eladtam azokat. Így kezdődött. Aztán kétszer adtam el a házamat…
Korábban nyilatkozta, hogy évekkel ezelőtt találkozott egy hölggyel, akiben elhunyt nővérét ismerte fel.
– Ez Bécsben történt, a gyilkosság* előtt. A Csilla tanított nekem valamit. Egy tánclépést, amit mi „diszkósétának” hívtunk. Az egyik rablásomnál az illetőt pont ezzel a diszkósétával terítettem le, majd rúgtam fejbe. Aki ezt az embert kísérte, egy magas, melírozott, szőke nő volt – éppen, mint a testvérem.
Mit gondol, Csilla valójában él?
– Azt tudni kell, hogy én a Csillát nem láttam meghalni, tehát volt egy olyan gondolatom, hogy talán életben maradt. Egy tolókocsis hölgy korábban azt nyilatkozta: dokumentumokkal tudja igazolni, hogy a testvérem halálát a titkosszolgálat szervezte meg és el kellett tűnnie. Az elitben pedig valljuk be, ez azért nem elképzelhetetlen. Csilla már olyan felső körökben mozgott, ahol előfordulhat, hogy valamilyen ügyet esetleg meg kellett oldania. Ha ez igaz, hát éljen boldogan. Engem viszont többek között ezért paranoid skizofrénnek tituláltak, mert a bírósági tárgyaláson azt mondtam: „Molnár Csilla él és egészséges, találkoztam vele Bécsben. Üdvözöl mindenkit.”
Édesanyja és édesapja is elhunyt. Mihez kezd majd, ha kiszabadul a börtönből?
– Van egy féltestvérem apu második házasságából. Ha ő nem fogad be, hajléktalan leszek. Nincs sok reményem. 59 évesen, leromlott egészségi állapottal, hajléktalanként nem tudom, hogy lesz-e lehetőségem az újrakezdésre. Normális emberi életet szeretnék élni, de vajmi kevés az esélyem erre.
Mi az, ami legjobban hiányzik a külvilágból?
– A gyerekeim. Ők a mindeneim, de még a címüket sem tudom. Nem láttam őket 2007. október 10-e óta, bár akkor még nagyon picik voltak. Most már 19 és 21 évesek. Borzasztóan hiányzik a régi életem. Amikor visszagondolok, mindig az a kép van előttem, hogy bent vagyok a szobában, az asztalon a kocsikulcsom, én pedig bármikor beülhetek az autómba és elindíthatom. Ha azt visszakapnám valamilyen csoda folytán, az nagyon jó lenne.
*Molnár Attilát 2009-ben ítélték el egy borzasztó gyilkosság miatt. Ausztriában, fényes nappal akart kirabolni egy védtelen hölgyet, aki szembeszállt vele, Attila pedig hidegvérrel vállon szúrta és a sorsára hagyta. Az asszony belehalt a sérüléseibe.
