A koránkelés sokak számára egyet jelent a szenvedéssel, kávéval és a „még öt perc” könyörgéssel. Mégis egyre több helyen olvassuk, hogy a nap sikeres és kiegyensúlyozott indítása a reggeli órákban rejlik.
De mi történik valójában a testünkkel és mentális állapotunkkal, ha huzamosabb ideig korábban kelünk, mint szoktunk? Kipróbáltuk, milyen érzés egy héten át minden reggel pontban 6 órakor felkelni. A tapasztalat meglepő volt, de a tanulság még inkább.
0. nap – A nagy elhatározás
Sosem voltam koránkelő. Az „ébresztő 6-kor” számomra inkább egy véletlen baleset, mint tudatos döntés. De egyre több cikket olvasok arról, hogy a sikeres emberek korán kelnek, edzenek, meditálnak, naplót írnak, megváltják a világot… mire én még csak a kávéfőzőig sem jutottam el.
Úgy döntöttem: kipróbálom, mi történik, ha egy teljes hétig minden nap 6:00-kor kelek fel. Nem 6:10. Nem 6:01. Pontban hatkor.
1. nap – A kegyetlen valóság
Az első reggelen a telefonomra könyököltem, hogy kinyomjam az ébresztőt. A testem nem értette, mi történik.
Kómásan vonszoltam ki magam a konyhába, kávé, majd leültem, és… nem tudtam, mit csináljak.
Tanulság: Ha korábban kelsz, készülj fel rá, mit kezdesz az extra idővel.
2-3. nap – Kezd kialakulni a rutin
A harmadik napra már nem csak túléltem a hajnalt, hanem használni is kezdtem:
– 10 perc nyújtás
– 15 perc írás a naplómba
– Reggeli egy podcast mellett
– Még 20 perc olvasás is belefért
– mire 9-re beindult a munka, úgy éreztem, már „fél napom megvolt”
4. nap – A test reagál
Ekkorra történt valami furcsa:
– Esténként álmosabb lettem (végre időben elaludtam!)
– Csökkent a reggeli szorongás, amit eddig a „már megint késésben vagyok” érzés generált
– Az emésztésem is javult, mivel nem kapkodva toltam be a reggelit
– És ami a legfurább: jobban koncentráltam napközben. Talán azért, mert végre nem egy futótűzre ébredtem, hanem nyugalommal indult a nap.
5-6. nap – A mélypont és az áttörés
Péntek reggel a legnehezebb. Későn feküdtem, nyűgös voltam, semmi kedvem nem volt felkelni. De megtettem.
Túléltem. Sőt, még egy reggeli sétára is elmentem. Szombaton viszont jött az áttörés: magamtól felébredtem 5:58-kor. Ez volt az a pont, ahol a testem jelezte: akkor mostantól ez az új rendszer!
7. nap – Összegzés: megéri?
Egy hét nem elég arra, hogy valaki „hajnali típusúvá” váljon, de arra igen, hogy meglássuk az előnyeit.
Amit nyertem:
– Idő saját magamra reggel
– Csökkenő reggeli stressz
– Jobb alvásciklus (ha időben feküdtem)
– Tudatosabb napindítás
Amit tanultam:
– Nem a 6-kor kelés a lényeg, hanem a szándékosság a reggeli rutinban
– Egy jó reggel nem attól jó, hogy korán kezdődik, hanem hogy van benne hely nyugalomra, mozgásra, önmagadra
