A Tóth Niki. Neve fogalom a magyar táncművészet világában. Valaha a táncprodukciókban nyűgözte le a nézőket. Most a harcával, a küzdeni akarásával, az emberi méltóság megőrzésével. Ő az a 27 éves lány, akire éppen próbára tartott, mikor 2022 nyarán a Jókai és az Aradi utca sarkán ráomlott egy felújítás alatt álló ház homlokzata. Mennyi erre az esély? Egy a milliárdhoz. Mégis megtörtént.
Ha nincs a házomlás, most anyuka vagyok
Niki most arról álmodozik, hogy egyszer visszatérhet a színpadra. Mennyi erre az esély? Egy a milliárdhoz. Mégis megtörténhet. Niki a baleset idején menyasszony volt, a súlyos balesetet követő rehabilitáció közepette szakított a vőlegényével.
„Ha nincs ez a házomlás, talán most kisgyermekes anyuka, feleség vagyok. Mert ezt terveztük. Aztán jobbnak láttuk, ha különválunk – mesélte a Blikknek Niki. – Lehet még gyermekem, nem mondtam le az anyaságról és a szerelemről sem. De most a legfontosabb – a kártérítésnél, a pénznél is fontosabb –, hogy egyszer újra lábra álljak és sétálhassak néhány métert. Legalább néhány métert… Mindössze foszlányok, bevillanó emlékképek maradtak meg bennem a balesetről és arról az időszakról… Az eleje teljesen kiesett… Azt is csak később mesélték, hogy az orvosok szinte semmi esélyt nem adtak arra, hogy életben maradok. Aztán édesanyámnak, aki nap mint nap az ágyam mellett ült, miközben én kómában feküdtem, azt mondták: ha magamhoz is térek, számoljon azzal, hogy súlyos agykárosodást szenvedtem. Anyu nem hitt ebben, folyton azt ismételgette, minden rendben lesz, Istenem segíts, minden rendben lesz!”
Azóta másfél év telt el. Niki eladta édesanyjával közös belvárosi, III. emeleti lakását. Most Zuglóban élnek egy nagyon drága albérletben, de itt legalább tud közlekedni a kerekesszékkel. Szedi a gyógyszereit, kezelésekre jár. Szeretne meggyógyulni, visszakapni a korábbi életét. Tervezik, hogy vesznek egy autót, amibe hátra befér a kis kerekesszéke.
Harcolok, sokszor jókedvűen, máskor elszántan
„Mélyen megérintett az a szeretet és figyelmesség, amit az elmúlt másfél évben kaptam – folytatta Tóth Niki. – Kisemberek kis megtakarított pénze segített abban, hogy anyuval túléljük valahogy ezt az időszakot. Édesanyám otthon dolgozik, én az Operettszínház tagjaként táppénzen vagyok. Hálás vagyok a színháznak, mert nem engedte el a kezem, odafigyel rám. De elkélt a segítség, szükség van arra az autóra, no meg majd egy sofőrre is, aki visz, ahová kell. Harcolok, sokszor jókedvűen, máskor elszántan. Sokan kérdezik tőlem, nincs-e bennem düh, amiért ilyen helyzetbe kerültem. Erre mindig azt mondom: nem szabad az energiát pazarolni ilyesmire. Az élet nem véletlenül állított ilyen feladat elé, ebben biztos vagyok. Erősnek érzem magam. Az más kérdés, hogy hiába telt el másfél év a baleset óta, még mindig nem fejeződött be a rendőrségi nyomozás, még mindig nincs felelős. Az ügyvédemmel most kártérítési pert indítunk egy vállalkozó ellen.”
Niki hamarosan a közönség előtt is beszél majd január 25-én a Madách Színház Tolnay Szalonjában a népszerű zenész, Zeffer András zenés estjének vendégeként.
