A Karinthy-gyűrűs humorista, a hazai stand-up comedy egyik legnagyobb képviselője gyerekkorában pap akart lenni, de jogásznak tanult, majd humorista lett. Kovács András Péter most egy érdekes tesztből megtudta, hogy milyen szakma illene hozzá, amiben még el is tudná magát képzelni.
Kovács András Péter régóta tudja magáról, hogy kissé introvertált személyiség, szeret elmélyülni a részletekben és főleg szereti, ha magára csukhatja az ajtót. Hogy saját jellemrajzát tökéletesen határozta meg az kiderült abból, hogy kitöltötte a „Milyen informatikai szakma illene hozzád?” tesztet.
„Nagyon érdekes volt az eredmény, mert teljesen azt kaptam, ami én vagyok. Alapvetően egy introvertált, szöszmötölős, alapos, de kreatív ember vagyok, akihez semmiféle vezetői szerep nem illik. A teszt is ezt erősítette meg, hogy akkor vagyok önmagam, ha higgadtan, magányosan végezhetem a feladatom. Ezek szerint egyébként jó grafikus vagy rendszertervező lennék” – mesélte a teszt eredményéről a humorista.
András tudja, hogy jelenlegi foglalkozása látszólag ennek éppen ellentmond.
„A humoristákra az a jellemző, hogy harsányak, pörgősek, de esetemben ez csak a színpadon, előadás közben van így. Ami ezen túl zajlik, az sokkal inkább az elmélyülésről szól”
Gyerekkorában még színész szeretett volna lenne, kicsivel később aztán a papság-szerzetesség is megfordult a fejében, pont az elmélyülős énje miatt. Nagybátyja viszont korán felismerte, hogy nem mindennapi „beszélőkéje” van, ezért a jogi pályát ajánlotta neki.
„Tetszett a jog. Szigorú szabályok, pontos szabálykövetés, ez nekem valónak tűnt. El is végeztem, de nagyon hamar kiderült, hogy gyakorlati jogászként nem tudok helyt állni, mert nem vagyok hozzá elég száraz és lelketlen. Szerencsére a családom támogatott minden döntésemben, ők néha már követni sem tudták az ambícióimat.” – tette hozzá mosolyogva Kovács András Péter, aki azt is elárulta, hogy közel érzi magához az IT-s szakmákat.
„Olyan ember vagyok, aki kerüli a döntésekkel járó felelősséget, nem tudom elviselni azt sem, ha mások irányítanak, azt szeretem, ha békén hagynak, és tudom csinálni a dolgom. Ha valamilyen oknál fogva abba kéne hagynom a humorista pályát, szívesen dolgoznék valóban grafikusként. Nagyon sokat vágok, napokat tudok gubbasztani a gép előtt, és megvan a flow élmény, élvezem. Bár szerintem nem lenne szépérzékem és hiányzik a vizuális kreativitásom is, de tudnék dolgozni grafikusként, csak az a lényeg, hogy magamra tudjam csukni az ajtót.”
