Az énekesnő, bár fájó szívvel, de lemondott arról a díjáról, melyet még szeretett férjével, S. Nagy Istvánnal kapott. Az ereklyét licitre bocsátották, és jótékony célra fordították.
Csongrádi Kata mindig is szívén viselte a vakok és gyengénlátók sorsát. Éppen ezért nemrégiben a „Jónak lenni jó!” jótékonysági gyűjtésbe szállt be, és ajánlotta fel az egyik díját, amelyet elhunyt szerelmével kapott még 2014-ben.
„Sok szeretetet kaptam a látássérültektől az életem során. Többször is felléptem már a Vakok Állami Intézetében. A Ne add fel című számot énekeltem nekik sokszor, amelyet egyébként New Yorkban is előadtam, és állva énekelte velem a közönség. Ez a szám lett a New York-i Magyar Színház mottója is. Később ez az albumunk 2014-ben megkapta a Lemezbörze-díjat is” – kezdte lapunknak Csongrádi Kata, aki az elismerés átvételéről is megható emléket idézett fel.
„A férjem nagyon szeretett adakozni egész életében. Ezt a díjat, amely kettőnk kezének bronzba öntött változatát ábrázolja, a kórházban kaptuk meg annak idején. S. akkoriban már nagyon beteg volt. Amikor átadták nekünk, a régi általános iskolám énekkara kivonult hozzánk, és együtt énekeltük el a Ne add fel című számot. István is énekelte a kórházi ágyáról. Ez a díj kettőnk szerelmének a lenyomata. Ezért is volt nehéz megválni tőle, de úgy gondolom, így érdemes adakozni, ennek van értelme” – mesélte az AcNewsnak Kata, majd kitért arra is, hogy bizony már javában készül a karácsonyra.
„Folyamatosan készítem a csomagokat. Eddig 52 ajándékot csomagoltam be a szeretteimnek, barátaimnak és kollegáimnak. Sokfelé megyek ebben az időszakban. Lett ebben az évben egy pótmamám, Medgyesi Mária, az Operettszínház örökös tagja, őt is meg fogom látogatni, csakúgy, mint szenteste a fogadott testvéremet.”