Egy keményebb ivászat után sokan tapasztalják, hogy az este egyes részei nyomtalanul eltűnnek, miközben látszólag végig „képben voltak”. A közkeletű magyarázat szerint ilyenkor az alkohol károsítja az agysejteket. Egy amerikai idegkutatás azonban alapjaiban írja át a filmszakadás képét.
A St. Louis-i Washington Egyetem kutatói már 2011-ben kimutatták: a nagy mennyiségű alkohol nem megöli az agysejteket, hanem ideiglenesen blokkolja az emlékképzés folyamatát. Az alkohol az NMDA receptorokra hat, amelyek kulcsszerepet játszanak a tanulásban és a memória rögzítésében.
Izumi Jukitosi idegkutató szerint ezek a receptorok „kétélű fegyverek”: alkohol hatására egyszerre gátlódnak és túlstimulálódnak, ami szteroidtermelést indít el az idegsejtekben. Ezek a szteroidok viszont konkrétan leállítják az új emlékek rögzítését.
A folyamat főként a hippocampusban zajlik, az agy memóriaközpontjában. Patkánykísérletekben mérsékelt alkoholszintnél még nem volt gond, nagy mennyiségnél viszont az emlékképzés teljesen megszűnt.
„Az agysejtek tovább kommunikálnak, az ember működik, csak épp új emlékek nem keletkeznek” – mondta Charles F. Zorumski, a kutatás vezetője.
A tudósok hangsúlyozzák: nem találtak maradandó agykárosodást, a filmszakadás inkább átmeneti memóriazárlat.
Érdekesség, hogy bizonyos prosztatagyógyszerek (például finaszterid) gátolták ezt a folyamatot. Elképzelhető, hogy ezek csökkentik a blackout esélyét, de ezt még további vizsgálatoknak kell igazolni.



