Az Atlasz-hegységben kétségbeejtő a helyzet. Az áldozatok száma még emelkedni fog. Három nappal az évszázad délnyugat-marokkói földrengése után egyre kevesebb az esély arra, hogy túlélőket találjanak. A tragédia egyik oka a mentési munkálatok lassú előrehaladása.
Nincsenek mentőcsapatok, nincsenek keresőkutyák, nincsenek technikai eszközök – és nincs egyértelmű üzenet az uralkodótól, VI. Mohamed királytól. Több mint 60 ország ajánlott fel segélyt Marokkónak, de csak négy országnak engedélyezték a segítségnyújtást.
Közvetlenül a katasztrófa után világszerte 60 ország ajánlotta fel segítségét. Köztük volt Franciaország, Németország, Svájc, Olaszország, Izrael, Törökország és az USA és a magyar mentőcsapatok is indulásra készen álltak. Az uralkodó azonban csak 36 órával a rengés után reagált. Nem személyesen, hanem egy írásbeli nyilatkozatban.
A katasztrófa idején VI. Mohamed a párizsi pompás rezidenciáján tartózkodott. Nem mutatkozott a földrengés által megviselt népe előtt, és nem is szólt vigasztaló szavakat. Csak kedden jelentek meg képek VI. Mohamedről, amelyeken egy marrákesi kórházat látogat meg. A MAP hírügynökség szerint ott vért adott.
Úgy tűnik, nemzetközi segítségre nem tart igényt. Marokkó leginkább saját maga akarja enyhíteni a helyzetét. Az uralkodó magára hagyja a népét – boldoguljanak egyedül az irdatlan bajban.
Csak vasárnap adtak zöld utat mindössze négy ország mentőcsapatainak. Spanyolország és Nagy-Britannia kutatócsapatokat és kutyás osztagokat küldhet, Katar, Marokkó barátja, segélyt nyújt, az Egyesült Emírségek pedig légi szállítmányt küld. Miközben emberek halnak meg a romok alatt, a világ azt kérdezi: miért tétovázik a király? Túl büszke ahhoz, hogy elfogadja a segítséget?
„Marokkó meg akarja mutatni a világnak, hogy nem egy harmadik világbeli ország, amelynek hatalmas mennyiségű külföldi segélyre lenne szüksége” – mondta egy szakértő. Ráadásul október elején Marrákesben lesz a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap éves találkozója. A házigazda lehetséges üzenete: Marokkó mindent kézben tart.
A negatív hozzáállás mögött azonban politikai neheztelés is állhat. Marokkó 45 éve tart igényt Nyugat-Szaharára, amely korábban spanyol gyarmati terület volt. Míg az ENSZ és olyan tagállamok, mint Franciaország, Németország és Svájc szigorúan elutasítják a marokkói annexiót, Spanyolország nemrég engedett. Nagy-Britannia is szimpátiát szerzett azzal, hogy világszerte „stratégiai párbeszédre” szólított fel a konfliktus megoldása érdekében, valamint a vitatott területen megvalósuló kézzelfogható projektekkel.
Franciaország belügyminisztere hirtelen az uralkodó pártját fogja. Marokkónak jó polgári védelme van, és képes arra, hogy maga kezelje a helyzetet – mondta Gérald Darmanin a Blicknek. Ez Rabat érve is. A kormány közleményében köszönetet mondott a számos országnak a segítő szándékért és a szimpátiáért. Először azonban meg akarja vizsgálni, hogy Marokkó hogyan és hova tudná bevetni a nemzetközi mentőegységeket a jól koordinált együttműködés érdekében. De addig emberek ezrei halnak meg. Marokkóiak.
