A depressziósok számára a megfelelő gyógyszeres kezelés megtalálása hónapokig vagy akár évekig tartó próbálkozás és tévedések folyamata lehet. Ez akár a tünetek súlyosbodásához is vezethet. De mi lenne, ha az orvosok a depresszió diagnosztizálásakor pontosan fel tudnák mérni, hogy a depresszió hogyan hat a beteg agyára, és olyan kezelést írhatnának fel, amely elsőre megfelelő?
Közelebb a depresszió gyógyításához
A tudósok most egy lépéssel közelebb kerültek a probléma megoldásához. Egy új kutatás az agyi képalkotás és a gépi tanulás kombinálásával azonosította a súlyos depresszió hat altípusát, azaz „biotípusát”. A Nature Medicine című folyóiratban közzétett tanulmány azt is tesztelte, hogy e biotípusok közül három hogyan reagál a különböző antidepresszánsokra és terápiákra.
„Eddig nem álltak rendelkezésre olyan tesztek, amelyek segítenek meghatározni, hogy az emberek milyen típusú depresszióban szenvednek, vagy, ami szerintem különösen fontos, hogy milyen kezelés lenne számukra a legmegfelelőbb” – mondta Dr. Leanne Williams, a tanulmány vezető szerzője a CNN-nek. „A helyzet az, hogy arra hagyatkozunk, hogy a beteg elmondja, mit tapasztal, az orvos vagy a terapeuta pedig megfigyeli a tüneteket, és diagnózist állít fel”.
A friss kutatás szerint a depresszióban szenvedők 30-40%-a nem tapasztal tünetjavulást egy kezelés kipróbálása után. Ami óriási probléma, hiszen a depresszióval diagnosztizálttak mintegy 30%-ánál kezelésre rezisztens depresszió alakul ki. Ennek oka, hogy a hosszú ideig tartó próbálkozások után sem tapasztalnak változást, ami miatt egy ördögi körbe keverednek. „Ez motiválta ezt a tanulmányt. Egy teljesen új módszerrel gyorsabban rátalálhatunk a megfelelő kezelésre.” – mondta Williams, aki egyben a Stanford Center for Precision Mental Health and Wellness igazgatója.
A biotípusok
A szerzők a depresszió hat biotípusa között találtak egyet, amelyet a kognitív régiók hiperaktivitása jellemzett. Több szorongással, negatív előítéletekkel, fenyegetés-szabályozási zavarral és anhedóniával járt együtt ez az altípus. A fenyegetettségi diszreguláció arra utal, hogy az emberek hogyan kezelik a félelmeikre adott reakcióikat – például a szociális interakciókat. Az anhedónia az élettapasztalatok iránti érdeklődés vagy az élvezet hiánya. Az ezzel a problémával rendelkezők rosszabbul teljesítettek a végrehajtó funkciókkal kapcsolatos feladatokban is, amelyek azt értékelik, hogy mennyire jól tudják kezelni a gondolataikat vagy viselkedésüket, döntéseket hozni vagy mennyire képesek elnyomni a figyelemelterelést.
A következő biotípust a depresszióval és a problémamegoldással összefüggésbe hozott három régió magasabb szintű agyi összekapcsolhatósága jellemzi. Az ezzel a biotípussal rendelkezők szintén hibáztak a végrehajtó funkciót vizsgáló tesztekben, de jól teljesítettek a kognitív feladatokban. Úgy találták, hogy tüneteiket jobban enyhítette a viselkedéses beszélgetőterápia, amely megtanít készségeket a mindennapi problémák jobb kezelésére.
Más-más kezelés szükséges
Volt egy olyan biotípus is, amelyet a figyelmet irányító agyi áramkör alacsonyabb szintű aktivitása különböztetett meg. Az ide sorolható embereknél problémát tapasztaltak a nagyobb koncentrációt igényló feladatokban, és kisebb volt az esélye annak, hogy a terápia hatására az javulni fog. „Az ilyen biotípussal rendelkező embereknek először gyógyszeres kezelésre lehet szükségük a működési zavarra, így többet nyerhetnek a terápiából.” – mondta a chicagói Illinois Egyetem Beth és George Vitoux orvosprofesszora.
A szerzők egy olyan biotípust is találtak, amelyet magas érzelmi reaktivitás jellemez. Ez azt jelenti, hogy a csoport résztvevőinek agyát jobban befolyásolják az olyan a saját érzelmeik vagy az emberek arckifejezései.
Egy másik biotípus a kognitív agyi régiók alacsonyabb aktivitásával és az érzelmi régiók kisebb kapcsolódási lehetőségével társult. Azaz ezeknek a résztvevőknek nehézséget okozott a kognitív információkra való reagálás és a negatív érzelmek szabályozása. Ez az utóbbi két biotípus nem reagált a gyógyszerekre vagy a terápiára. Ez arra utal, hogy az ilyen típusú embereknek más lehetőségekre lehet szükségük. „Más tanulmányokban azt találtuk, hogy reagálnak a fejlesztés alatt álló újabb kezelésekre.” – mondta Williams.
A hatodik, utolsó azonosított altípusa azért is érdekes, mert az elvégzett agyi vizsgálatok alapján nem volt különbség a depresszióban nem szenvedő emberek és a mentális problémákkal küzdők agyi aktivitása között. Williams azt mondta, szerinte ez a felfedezés azt jelentheti, hogy a depresszió hátterében álló agybiológia teljes skáláját még nem fedezték fel teljesen. „A depresszió nagyon sok különböző dolog, sokféle okkal, biológiai változásokkal és kezelésekkel.” – mondta Dr. Richard Keefe, az észak-karolinai Duke University Medical Center pszichiátriai és viselkedéstudományi professzora, aki nem vett részt a tanulmány.
